Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

VI. Brazíliai vadászatok

is több darabot elejtenünk. Az idevaló lakosok Veado mateiro-nak hívják (Cervus rufus) s valamivel kisebb és sötétebb színezetű, mint a mi őzünk, két kis ággal s egy bojtos, a dámvadéhoz hasonlító farkkal. Ezenkívül van még itt két faja az őznek: a Veado Catingeiro (Cervus simplicicornis), mely körülbelül akkora, mint egy 8 hónapos őzgida, világos színű, 3-4 hüvelyk magas ágakkal; azután a Veado campeiro (Cervus campestris), mely a virginiai szarvashoz hasonlít, szabályos agancscsal, mely egész 8 ágig növekedik. Ez utóbbiak azonban majdnem kizárólag csak a nyilt és fátlan síkságokon fordulnak elő és lóháton, ebekkel vadászszák. Egy másik, szokásban levő vadászati mód az, ha a campos (síksági legelő) a nap perzselő hevétől jól kiszáradt, akkor egy előbb kigyomlált területet meggyújtanak. A füvek hamuja igen jó trágyául szolgálván, néhány nap múlva pompás fű sarjadzik az égés helyén. Ezt az őzvad okvetlenül fölkeresi s így a vadásznak csak lesbe kell állani. így beszélte ezt legalább egy öreg vadász. Ugyanakkor Paca-ra (Coelongenys Paca) is vadásztunk s néhányat e sajátságos, malaczokhoz hasonló s földi üregekben lakozó állatokból el is ejtettünk. A folyó partján esténkint roppant mennyiségű bekassin gyűlt össze. Én egy ízben egy óriás sárszalonkát ejtettem, a milyenhez hasonlót nagyságra nézve egyikünk sem látott volt; - 52 -