Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

XIX. Egy szerencsétlen vadászati nap

kérem szépen —, de ez elég volt rettenetes „pech"-em előidézésére. Puskámat t. i. az árokparthoz támasztva, magam mellé az árokba fektettem ; de a mint ismét felébredve mindjárt feléje tekintek, csendesen fekve látom. Úgy is megmaradhatsz kényelmesen helyeden — gondolom magamban —, de a mellett mégis vigyázok, miután a hajtók néhány kiáltása már hallatszik. Ismét eltelik egy kis idő, a midőn Kovarschik vadászom egyszerre megránt, súgván : erős medve — már kőzelg! Nem akarok hinni a füleimnek, annyira csudálkozom, de mégis igaza van vadászomnak: valóban, nini! itt, egészen közel a szántóföldhöz, a tisztáson egy óriási medve, a legsebesebb futásnak eredve, egyenesen felém tart. Fölkelésről már most szó sem lehet, csendesen ülve kell maradnom, hogy a maczkó észre ne vegyen. A legnagyobb óvatossággal, és kezemet az árokba tartva, nyúlok puskám után, szerencsésen térdemre is hozom, de már most itt van a medve is, erős, majdnem egészen őszbundájú, vén bácsi. Ha a puskát gyorsan felkapva nem lövök, még fel is dönt, mert nyílegyenesen tart felém 1 Kölcsönös bámulás, midőn a puskát felkapom: bámészkodó szemmeresztés Barna barátom részéről erre az árokból kibúvó emberfejre, rémületes és nyomorúságos érzet csekélységem részéről, a midőn a puska csövén az irányzék helyett előtűnik az óriási puskaszíj. Tessék már most elképzelni fatális helyzetemet! A medve közel van ugyan, de az irányzék használata nélkül biztosan elhibázom; ha pedig csak meg- 169 -