Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

XIX. Egy szerencsétlen vadászati nap

mozdulok, biztosan megfordul, - mittevő legyek liát?! Mivel ily közelről hibázni nem akarok — úgysem hitte volna semmiféle vadász a vilá­gon e mentségemet —, megkísértem jobbkezem­nek csak a hüvelykével azt a bolond szíjat le­tolni, a mely a csőre rácsúszott volt, midőn a puskát a földről fölvettem. No persze! alig pil­lantotta meg a medve a tett mozdulatot, máris villámsebességgel megfordul és a leggyorsabb futásnak eredve, visszafelé menekül. Már most vagy-vagy! Felugróm, lerántom a szíjat, figyel­mesen czélzok és elsütöm a puskát. A vad már első kapásra pompásan volt czélba véve és a lövés nem ugyan a fejének, hanem az ellenkező oldalon levő testrész felé irányult, de az „Express"­golyó azért mégis megteszi hatását. Barna bácsi szökése irányát megváltoztatja, de lám, nem rogy össze, sőt mi több, még gyorsabb futásnak eredve, sógorom között és köztem a csavargós úton át­ugrik, én tehát már csak messze távolra, a mö­göttünk levő erdőbe lőhetek reá másodszor, fáj­dalom, eredmény nélkül. Majd megpukkadok mér­gemben és sógoromat hívom, hogy „pech"-emet elmondjam neki és legalább ekkép könnyebbül­jek meg egy kissé. Azzal vigasztal engem, hogy az első lövésre valószínűleg eltaláltam. Odafutok a lövés czéljának helyére, keresem a vérnyomot, azonban csak egy két hüvelyk vastag széthasított fácskát találok, bizonyosan ez volt a medve élet­mentője, legalább úgy akarom reményleni. Az er­dészek folytatják a keresést; de hiába: a medve el van hibázva, mindössze csak nagyon ráijesztettem. - 170 -

Next

/
Thumbnails
Contents