Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

XVIII. Egy szerencsés vadászati nap

paraszt-szánkókon továbbhajtattunk a „Czigan" magaslatai felé fekvő völgybe. A hajtók a magaslaton fel voltak állítva, az erdőben álló lövészek felé előnyomulandók, a keszeg-szárnysornak pedig csatlakozni kellett 12 órakor az állásoknál voltunk. A medve fekhelyéből kizavartatott, fájdalom, a szárnysorok is mindjárt megindultak, minek következtében, a már a lövészek felé tartó medve visszatérésre szánta rá magát s a hajtók során át vissza is tört. Miután azonban ezúttal szerencsés vadászati napról irok, ne időzzünk ezen vadászatnál; még csak annyit akarok megemlíteni, hogy délután négy órakor megérkeztünk a pohorellai kastélyba. Ez a kastély, mely az ugyanily nevű vasgyár tartozéka, az országút szélén áll. Előtte fekszik a nagy park, melyhez a falusiak szántóföldjei csatlakoznak, egészen az uradalmi erdőségig elterülve, mely ismét a fatenyészet határáig, fel a Királyhegyig, s a Sascsúcsig terjed. A kastély mögött emelkedik ki az erdős Gindura, melynek szikláiról korán reggel a fülesbagoly szomorú huhogása hangzik felénk. Február 13-ikán reggel — pénteken - jókor keltem. Aznapra gyönyörű idő volt várható, egy felhőcske sem mutatkozott az égboltozaton, a leggyöngébb szellőcske sem lengedezett, a hőmérő 15° hideget mutatott: pompás kilátás a vadászatra. Félhét órakor volt a reggeli, hét órakor pedig a szánon való elindulás Vereskőre. A jéghideg levegő ugyan irgalmatlanul csípé az arczbőrt, de ezt nemsokára elfelejtettük a hajnalpirtól gyönyörűen megvilágított hegyormok - 162 -