Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

XVIII. Egy szerencsés vadászati nap

láttára. A fölkelő nap megaranyozta először a Király-hegyet, e hegyláncz legmagasabb, mintegy 6000 lábnyira emelkedő csúcsát, majd a meredek Sas-csúcsot, végre a Királykövet, melyet azért neveznek így, mert Mátyás király, a mikor e hegyre ment, állítólag itt pihent. Rövid idő múlva Vereskő helységéhez és a vashámorhoz érkeztünk, a hol paraszt-szánokra szállottunk, a tersztyanói oldalvölgyön keresztül a szuchai völgyecskébe hajtandók, a hová félkilencz órakor el is jutottunk. Ott, a hol a Garam, Telgárt község mellett, forrásai felé éjszaknak kanyarodik, a hol az utak Murány, Dobsina és Poprád felé szétágaznak, fekszik Vereskő. A völgy, melyen átjöttünk, délnek egészen a murányi várrét fensíkjáig és a Klyak felé vezető magaslatokig vonul. Gyönyörű volt a kilátás. Mögöttünk emelkedett a magas Királykőnek a nap sugaraitól csillogó hófehér tömege, körülkerítve egészen a völgyig elterülő hatalmas, sötétzöld fenyvesektől. A Szuhavölgyecske nyugotnak a lopusnói magaslatokig húzódik el: ennek déli lejtőjén volt a medve fekhelye, a gaura. Az óriási hó és a járásokozta zaj miatt egyrészt nem tartottam tanácsosnak egészen a „ gaurá"-ig előrehatolni, másrészt pedig érdekesebbnek és vadászokhoz méltóbbnak véltem, ha a medvét hajtatjuk. Egy kis vadászszerencsével majd csak sikerül. A déli magaslatokon a hajtók, a nyugoti oldalon pedig az erdészek voltak felállítva; az északi dűlőn továbbá, és pedig meglehetős ritka erdőben, va163 11*