Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

XV. Vadászatok Spanyolországban

nedves, fényes iszap csillogott és villogott, hogy majd megvakultunk tőle. Négy-ötszáz lépésnyire közelítettük meg, lo­vainktól fedetten, a szárnyasokat, ekkor hasmánt földre kellettfeküdnünk; pompás, puhafekhely volt! Mánuel fiaival ezután megkerülték a lagúnát, felénk hajtották a ludakat, melyekből el is ej­tettünk néhányat, a lövés pillanatában térdre­emelkedvén. A sok kacsa s más, előttem ismeretlen vízi szárnyas, a darvakkal, sajnos, igen messze vonul­tak el felettünk, míg roppantul csodálatba ejtett, hogy ebben az iszaptengerben számos nagy túzok is büszkélkedett szanaszét. A vízen és mocsarakon sok nyomot talál­tunk és sikerült is egy csapatot hat-hétszáz lé­pésnyiről megfigyelnünk. Mánuel volt az a sze­rencsés, a ki közülök három szép kakast lőtt, melyeket fiaival hajtatott maga felé, s a melyeket azután a vadludakkal együtt lobogó gyanánt akasztottunk gőzösünk árboczaira. A sikerült ki­rándulás után a hajón reggeliztünk s tovább­indulván, egy magányos „posada"-hoz érkeztünk, a hol ismét horgonyt vetettünk. A közelben egy vaddús tó terült el, ezt kö­zelítettük meg, arczunk nehéz verejtéke mellett. Az iszap kellemetességeihez most ennek pestises bűze is járult, a mit a délutáni nap perzselő ereje csalt ki belőle. A tavon egy csapat törpe ibis ült, ezeket kellett becserkésznünk. Ezt, a hol semmiféle fedezet nincs, a következőképpen hajt­ják végre: - 130 -

Next

/
Thumbnails
Contents