Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

XV. Vadászatok Spanyolországban

A lovat lenyergelik, csak a kötőféket hagyják rajta; ezzel a fejét a lábához kötik le, hogy legelészni lássék; mi azután a ló sörényébe, vagy farkába kapaszkodván, haladunk, majdnem földig hajoltan, a kis lovak által eltakarva, előre. így a ló által teljesen fedve, néha meg-megállva és óvatosan előre kémlelve, majd közelebb húzódva, majd távolodva, könnyű szerrel lőtávolba juthat az ember. A vad hozzá van szokva a sok legelő lóhoz, azért a lovak közeledésében veszedelmet nem lát. Előbb az iszapon, majd a tó vizén keresztül, a mely itt, mint mindig, sekély s minden zsombéktól ment, czélhoz értünk, bár erősen megfájdult a hátunk. Mánuel egy intésére fölemelkedvén, az éppen szárnyrakelő madarakra sortüzet adtunk. Számosan hullottak le; szép fekete fehér állatok voltak, felfelé álló csőrrel. Unokabátyám „Avocette"-nek (Recurvirostra avosetta L., magyarul: gulipán) nevezte. Miután a vízben még vergődő állatokat elfogtuk, ganga-ra (Petrocles Arenarius), a skót grouse egy fajához hasonló madárra indultunk vadászni, mely itt nagy csoportokban tanyázik. Úgy ezek, valamint sok törpe túzok (Otis tetrax L.), bibiczek, sirályok stb. kavarodtak körülöttünk, a ludak gágogtak, a darú krúgott s a láthatáron egy háromárboczos látszott a síkságon átsétálni; igen eredeti kép volt. A nap nyugovóra hajlott már, midőn zsákmánynyal gazdagon megterhelve hazafelé indultunk. Sajnos, a vadászatnak ezt a nemét spanyolországi tartózkodásomnak csak a vége felé és - 131 12*