Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

2. Vadászat. - VII. A hetes szám elvégre is szerencsés volt

68 uf". „Was per e Wetter Johann?" „Ein verflixter Storm." Indulunk oly viharban, mely csaknem halomra döntötte az erdőt. Összejárunk mindent. A fajdok természetesen hallgattak, nincs oly szerelmi tűz, mit e borzasztó Boreas meg ne fagyasztana. Haza tehát a fürdőbe. Estve ismét szalonkales a tegnapi helyen. Nekem néha sajátságos előérzeteim szoktak lenni. Ily allapotban indulás előtt zsebembe akartam egy pár 0-ás patront csúsztatni. Blásy bácsi sasszeme észreveszi, s mondja: „mi a manót akar azzal, sneffet lőni?" Nem, válaszolám, kakast. „No, efféle baroque gondolata is csak magának lehet", szólt, s kicsavará kezemből az öregsrétes patront. Mielőtt tegnapi helyemre az erdőből kibukkantam volna, szokásos elővigyázattal körülnéztem. S ime a tisztás túlsó szélén — holott csakugyan e tájon siketfajd nem szokott tanyázni, egy fenyőn gyanús sötét foltot látok. Visszahúzódni, a tisztást megkerülni, vissza belépni, gyorsan ment. S a mint az erdőszélhez érek - brr — brr — egyenesen az öreg állásának felverem az urogallust, s Blásy bácsi 50 lépésre bámulva nézhetett a dunszttal utánna. En egy szót sem szóltam ; de megvallom, boszúm édes volt. Vájjon nem a még akkor ösmeretlen telepathia szunnyadt-e már akkor bennem ? Különbül minden mint tegnap. Egy órakor jön Spitzkopf. „Was pere Wetter Johann." „Ein Schnei, gneidiger Harr, bis zum Bauch." S megtaláltuk s némán fölvertük lőhetés nélkül mind az öt kakast. Leverve kérdem Blásy bácsit: meddig tart e comédia? „Három naptól, három hétig", volt a ke\ éssé biztató válasz. Én tehát fogtam s jöttem haza. Soha többé nem láttam a jó öreget. Melegen érző szivét imádott hegyei aljában rég a hideg hant födi. Nyugodjál kedves öreg békével. Soha többé oly vadászczimbora s vadóvó nem lesz a Tátrában. Üresen még sem jöttem haza. Az öreg siket Johann, ezen ösmert alakja a régi Smecksznek leányával járt ki a törpefenyő régióba nyirfajdra. Maga már mit sem hallott, de a hangok irányára leánya figyelmezteté csak az öreg által értett hyerogliphszerü jelekkel. Úgy történt most is, hogy az öreg lelőtt egy nyirfajdkakast, de ki irja le bámulatát, midőn mellette a Krummholzban hevert zergebak is ott agonisált. Emlékül e kakast hoztam el.