Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

2. Vadászat. - VII. A hetes szám elvégre is szerencsés volt

69 1889-ben Pfob Ferencz, nagyszlabori gyárigazgató barátom hitt meg siketfajdra. Gyönyörű időben mentünk föl a tanyára, hol azelőtt néhány nappal Keleti Károly urat tréfálta meg a nagy kakas. Biztos reménynyel indultam ki Lukácscsal. Végig jártuk a legnagyobb óvatossággal az erdőrészt. Sehol semmi nesz, síri csönd mindenütt, melyet csak a szalonkák tömegesen húzó kurrogása s imitt-amott egy-egy siketfajdtyúk felrebbenő zaja szakított meg A nap is felmenő félben volt már, alig 10 hold maradt kikémletlenül s ime Lukácstól lopakodva jön egy hatalmas őzbak oly bunkós abnormis agancsokkal, milyeneket még nem láttam. Az őzagancsoknak valóságos bolondja vagyok. Nagyobb örömet nekem senki nem okozhat, mintha egy-egy szép agancscsal megajándékoz. S ez olyan volt, hogy gyűjteményem 130 darabja közt hozzáfogható nincs. A bak megáll. Az én szivem oly hangosan ver, hogy féltem: észrevesz. Ekkor pokoli küzdelem folyt bensőmben. A bak önként kínálkozik; a fajdkakasra semmi kilátás, — de hátha mégis ? S én passirozom a ritka példányt. Átkozott pechem úgy hozta magával, hogy felmenetelem reggelén zengette utoljára az évben szerelmi dalát. Két nap cserkésztem s hajtattam az abnormis bakra ; ezt is elnyelte a föld. Folyó év április 20-án Bánrévéről kapom Pfob barátom sorait: „biztos kakas, ha lehet, jöjjön azonnal velem." Fájdalom! egyetlen fiam épen nagyon beteg lévén, megköszöntem, tudatva egyúttal, hogy, ha szombatig baj nem lesz, vasárnap okvetlen Horkán leszek, ha nem mehetnék — hogy esetleg miattam másnak mulatsága ne vesszen el — sürgönyözök. Az ég kegyelme megóvott s vasárnap a legszebb reményekkel ültem fel Bánrévén a vonatra. Az ég borongós volt. Horkáig csak tartotta magát az idő. itt a coupéeből kilépve a földön találok egy hatost. Hollá! gondoltam, miután életemben még sohasem találtam semmit, ez jó jel! Annál jobban lehangolt, hogy Szlabosról kocsi nem várt. Kérdezvén Jatzkó igazgató urat: nem intézkedett-e Pfob barátom? nemmel válaszolt; de a gyár bricskáját rendelkezésemre bocsátotta. Ez ugyan már Páskaházáig minden bordámat összetöréssel fenyegette; de mit törődtem én ezzel. Jobban bántott, hogy mindig jobban borult; a hegyekből már mi sem látszott s Gsetneknél oly zápor vett elő, hogy