Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

2. Vadászat. - VII. A hetes szám elvégre is szerencsés volt

tettek. Abrak nekik — azután neki a szintén 49 kilometerü útnak. Ochtinára már estefelé értem. Az urak már elmentek. Én utánuk. Lehotáig, hol csakugyan a világ vége van, mert onnan tovább nem vezet út semerre, kocsin. Ott az egyetlen ember, a ki azon időben magyarúl tudott: a korcsmáros volt. Ez szerzett két tót menyecske vezetőt — a férfiak mind a közeli nagyszlabosi papírgyárban s papirossal világú! járván — s egy lámpást. Az erdő széléig csak jól ment a dolog. Odaérve azonban elővett az éj és az óriás zivatar. Marczi jágeremmel, e szenvedélyes vadász és czigány classicus vegyiilékü fráterrel meggyújtatom a lámpát; elalszik. Ismét. Magam is megkísértem; de ime épp úgy járok, s kitűnik, hogy a lámpának egyetlen üvegje sincsen. A koromsötétben, hófúvásokon, hog}' jutottunk fel ? az valódi Isten csodája. Elég az ahhoz, hogy én a tanyára szerencsésen elértem akkor, a midőn már az urak indulandók voltak, ki siket-, ki nyh'fajdra. A siketfajdra Máriássy Andor volt a soros, Házi urunk oly indokolással, hogy még éjjeli két órakor jó lélek úgy sem ért soha oda — felszólította engedné át nekem. Máriássy Gentleman, s rögtön beleegyezik. Én nem fogadva el, de a sok zaklatásnak ellent nem állhatván, végre kérdem, mily távolságra van hát a kakas ? Két óra, volt a válasz. Erre természetesen „non possumus"-sal feleltem s mentem a nyirdfajra. Fogvaczogtató hidegben, s még teljes sötétben egyszerre suhanás s kerítésemhez oly közel, hogy akár megfoghattam volna: el kezd a nyirdfajdkakas suhúkolni. Mind távolabb hallom e kedves hangot; végre kissé dereng s én ki birom homályosan venni az örjöngőn ugráló kakast. Fájdalom azonban, nem látom a czélgombot. Midőn ezt megláttam, már akkor a kakas volt lőtávon túl — Csetneki barátom, ki alattam ült, bravoureux módon belopva; szerencsésen elejtette. Ez volt a nap egyetlen eredménye. Nagy alvás, jó reggeli, nemzeti csöndes — azután őzbakhajtás a Bikárszki Stádlón — este szalonkahúzás s reggel ismét a tegnapi kísérlet. A nagy kakasra én mentem ; de oly veszett zivatarban, hogy igaza volt tót ciceronemnak, hog}' akkor sem hallhattuk volna, ha a kalapunkon dürög. Láttam a hóban eg}' fris maczkónyomot — s azután semmit. Hanvay. Sport-szilánkok. 5