Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

2. Vadászat. - VI. Kárpátalji vadászatok

oo zedék, s Csáky Kálmán gróf honvédezredeshez. Ugy hiszem : derék cohors ! Az eredmény nem volt valami nagy. Két bakot Keglevich Gábor, hármat magam, egyet Johann, e hűséges peczér hozott teritékre, és egy vademse, melyet Dobsa úr lőtt lesben. Ha az urak nem lőnek oly virtuositással lyukakat a levegőbe, esnie kellett volna 13 baknak s négy vaddisznónak. De hiában ! régi vadászczimborám, Hámos József jól mondja: „Igen nagy ám Európa a vad körül". Egyik disznót Szakmáry György erősen keresztüllőtte; de intésem daczára ifjú tűzzel azonnal üldözvén — elveszett az esős időben. Eshetett volna még egy maczkó ; de erről alább. Habár a szaporodás őzekben örvendetes; nem éppen mondható ez fejlettségükre s igy némileg még sem maradt a szigorú tél nyom nélkül. A Kárpátokban jellegzetes gyöngyös felrakodás az idén szerfelett gyönge. Sajátságos az előtt, ki mindent megfigyel a táplálkozás minőségének befolyása az agancsképződésre. Négy agancs jutott gyűjteményembe. Három a magamé, egyik Keglevich gróf ajándéka. Ez s az én utolsó bakom legalább három éves hatosok. A más kettő villás. Testre mind középszerű. Nagy volt azonban az eltérés az agancs qualitásában. A gróf hatosa s az enyém a Pieszek, illetve a Klimből való, mely erdőrészek aljtalaja homokkő s agancsuk nyúlánk, vékony, sima. Egyik villásom a Panuskove Delkóból való, melynek aljtalaja dolomit; a másik a Szkalkából, mely mészkő s ez aggancsok sokkal erősebbek voltak, mint a hatosok s szépen gyöngyözöttek. A Szkalkai gyöngyei imitt-amott valódi fogak voltak. Íme a talaj befolyása a rajta nőtt tápnövény által a csontképződésre. Ismét meggyőződtem arról, hogy a vadászaton nincs nagyobb átok, mint a vadászok örökös mozgékonysága, másrészről a túlságos óvatosság a fedezet keresésében. Az elsőre szép volt látni Dobsa urat, midőn a Klimben a kutya hajtásának iránya szerint futkosott egyik helyről a másikra s a vad azután mindig ott váltott át, hol ő helyét elhagyta. Ezen úr ugy látszik a vaddisznóvadászatról vesz példát, hol csakugyan oda kell futni, hol az ebek a vadat megállították. A túlságos fedezet akadályoz a kilátásban olykor, a lövésnél pedig