Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

2. Vadászat. - VI. Kárpátalji vadászatok

56 tiz eset közül nyolczszor ki kell ugrani vagy legalább lépni, hogy a fedezet ne akadályozzon a lövésben. Az oly fedezet, mely az embert szívtájáig fedezi, helyes ; de én minden másfélét elvből kerülök. Rendesen tisztáson ülök tőkén, vagy vadász-székemen, hol szabadon látok és mozgok s mégis a legtöbb bak rám jött lövésre, a suták pedig majd megettek. Persze mozdulatlanul kell ülni, a fegyvert pedig a szükséges pillanatig ugy tartani, hogy ne villogjon. Szükségesnek tartom azonban a szemnek félig való bezárását, mert semmi sem árulóbb, mint épp a szem csillogása. Probatum est. Más vadnál, mint p. o. a vad disznónál sincs ez másként. Természetesen itt rendkívül kell ügyelni a szélirányra. Arról is meggyőződtem, hogy csakugyan nincs fény árny nélkül. A mily hibátlanul lőttem a reám jött bakokat, épp oly gyalázatosan hibáztam egy óriási kőszáli sast, mely ölön túli röpszélességével — midőn az e nyáron oly nehezen nélkülözött meleget a földre czigánymódra leheverve élvezém egy meddő hajtásban — alig negyven lépésre úszott felettem a légben. Midőn második csövem is eredménytelenül sült, nagyot rikkantott s láttam, midőn kiérdemlett honoráriumomat visitkártyájában lepottyantotta. Megérdemlett büntetésemül ezennel magam publicálom szégyenemet. Nem hiányzottak a többé-kevésbbé boszantó intermezzóksem. Háziurunk a Babában egy erős bakot három lábon küldött el s el is veszett. Különben ez a hely valóságos nomen et omen. Három év előtt egy hajtásban három bakunk veszett el. Az egyiket, egy colossális bakot, én lőttem, azonban látva, hogy — habár felbukott — a seb nem halálos — nem akarván szétroncsolni — hozzá léptem, hog}' letarkózzam. Éppen agancsát akarom megfogni, midőn az alattam álló Illés min. tanácsos gratulál. Én megfordúlva, megemelem kalapomat; addig bakom fel- és beugrik a sűrűbe s a köves talajon örökre elvész. Meg is fogadtam ekkor, hogy jövőre előre végzem kötelességem s csak azután leszek udvarias. Utána való évben Engel József urat állítottam az Illés ur helyére. Kérdem a jó öreg bácsit: mire töltött ? Nyúlserétre, volt a válasz. Hiba, mondom, — itt disznó is megakad. Hajtás közben lövést hallok s látom, hogy Engel bácsi felől ugyancsak nyargal egy suta. Megfe-