Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

2. Vadászat. - VI. Kárpátalji vadászatok

54 az, hogy ismét nyomai vannak a vidrának, s hogy a szepesi közigazgatás elnézi, hogy a Poprádban nemcsak a pisztráng, de a marha s ember veszedelmére con amore áztatják a lent. S most térjünk a vadászatra. Evek óta ösmerem a Baba, Polakova, Kovacsova, Jasko, Cserna, Panuskove Dolke, Pieszok, Schwimmberg, Szkalka, Za Szkalku, Gocsova, Valterova, Klim bérczeinek minden váltóját. Dianna kegye nem egy bakot hozott ezeken puskám hegyére; de a legnagyobb örömmel constatálhatom, hogy míg másutt erősen megtizedelte a kemény tél az őzeket, itt örvendetes szaporodást constatálhatok, mihez nem csekély mérvben járult a rendes sózó a Szkalkán, s a rókák következetes irtása. Azelőtt gyakran találkoztunk e vörös frakkos rablóval; ez idén csak egy mutatkozott, fájdalom ! ez is megmentette gonosz csuháját. A rendes vadásztársaság következő urakból állott: az országosan tisztelt „az egy öreg vadász" gróf Forgács Sándor, ki 74 éve daczára mindig vigan ugrott ki a Vollbadból, hol rendesen „ha férfi lelkedet egy hölgyre feltevéd" volt kedvenczdala a kürtszóra, a házi úr: Szakmáry Donát, 12 éves fiával, Adorjánnal — gróf Keglevich Gábor, kedves kis fiával, Miczuval, kinek, ámbár nem mosolygott reá Dianna kegye, ez soha vadászhevét le nem hangolta — gr. Zichy Géza — az én kedves cousinom s komám : Bornemisza István (a „Vadászlap" elnémult Balogvölgyi-je) — kit mindig lőtávolon kerülgetett a bak s majd legázolta a suta, mi azonban áldott kedélyét soha meg nem zavarta — Dálnoky Lajos főispáni titkár, kinek ez idén görbe volt a serétje — Kessenheimer honvédfőhadnagy, e derék vadászczimbora, ki, midőn egy opulens vadászebédnél gyanú támadt, hogy egy bak meg van puskázva, azonnal kész volt velem az utánkeresésre indulni — a háziúr derék honvédhadnagy fia: Gyuri, kinek mindnyájunk feletti nagy előnye, hogy minden lépése nekünk háromba került, a menguszfalvai derék evang. tanitó s földim: Danis János s Dobsa József. Egyszer volt szerencsénk Bujanovich nyugalm. altábornagyhoz s látva ez ifjú aggot s benne a vadászok prototyp példányát: fájdalmasan észleltem, mily másként termettek az öreg urak, mint mi s még inkább az ujabb nem-