Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435
2. Vadászat. - VI. Kárpátalji vadászatok
A gróf szokott szeretetreméltósága nem vonta meg a fürdő közönségétől sem a magas élvezetet, művészi játékában gyönyörködhetni. Kit fejedelmi kegyek részesítettek méltó elösmerésben, meg vagyunk győződve, hogy nem kevésbé szívesen fogadta a kis társaság elösmerésének önkéntes adóját. Zenéjéről irni felesleges szárnypróbálgatás lenne, mi azonban — bármily élvezettel csodáltuk is azt — még jobban elbámultunk, a midőn alkalmunk nyilt látni, mily virtuozitással kezeli egy kezével a riflet. Egy alkalommal, a midőn hajtások közben kiürült a karcsúnyaku boros palaczk, a gróf széles jó kedélyével azon kérdést intézte hozzám: „no, ki lövi el 100 lépésről ennek a nyakát szál golyóval?" Én felelém: „én nem." Gróf Keglevich Gábor erre incselkedve mondá: „Te sem, Géza." Erre én — kapva az alkalmon — Zichyre fogadást ajánlottam Keglevichnek, csupán azt kötve ki, hogy én nagj'ban nem fogadok. Két hatosban megtörtént a fogadás. Kessenheimer honvédfőhadnagy kiméri a lejtőn fel a 100 lépést, a palaczkot szájával a földbe illesztette. Zichy legkedvezőtlenebb világításban — a nap épen a zöld üvegre sütött — veszi 7 fontos riflejét, biztos kézzel czéloz, a palaczkot nem találja ugyan, de közvetlen a földbe ugy, hogy a palaczk kifordul. Szó szerint a vesztes talán én voltam, de tényleg nyerve, kifizettem veszteségemet. A ki tudja, hogy födi a légy 100 lépésnyire a vékony üvegnyakat, velünk osztozott volna ezen két karnak is becsületére válandott lövésnek örömében. Szenvedélye neki a vizslászat is, hogy a bécsi ez idei (1888.) kiállítás egyik kiváló alakját: „Tory"-mat megszerezte. Kedélyesen jegyzé meg: „ha Tory oly jó lesz, mint szép, symphóniát irok reá." Mire én szintén tréfásan viszonoztam: „akkor kikötöm, hogy ez nekem legyen ajánlva." „Ali right", volt a válasz. Adna az ég a nemes vadásznak sok örömet Toryban, nekünk pedig a Symphoniában ! Nem kevésbbé költötte fel a figyelmemet, mily ügyességgel kezelte a fűzbokrok közt felakadt horgot. Mellőzöm azt, mint emelte ki az angol vesszőn a gyakran 1/ 2 kilós pisztrángot, csupán annyit, hogy pisztrángászatnál legszerencsésebb volt köztünk a kis Keglevich Miklós. Nagyságra még Lucsiznán oly pisztrángokat, mint az idén nem láttam. Baj azonban
