Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

2. Vadászat. - II. Hanvai vadászlevél 1872-ből

•29 hazafelé s egyszerre — hallga — Fordíts vakkant. Szétszaladva elállunk s öt perez múlva utolsót lehel előttem egy gyönyörű bak. Az öreg kibékülve csak annyit mondott: „A kálomista, igaz, hogy nem ördög, de bizonyára ördöge van". Másnap haza akartam utazni. Öt órakor bejön Marczi. Láttam, hogy valami fúrja a begyét. Mi kell, Marczi? „Gyönyörű idő van, nagyságos uram, ne menjünk haza." Hallgass, Marczi. „De kérem alássan, már én Varboczón is jártam, Osskó ur mindjárt itt lesz." No vigye hát a manó; teljék kedved. Azonban a gyönyörű napfényen nincs semmi hang. Addig gyönyörködöm a szép természet bámulásában, mig végre elöl az álom. Egyszerre kopóhangra ébredek. Ideje volt. Jön a bak s utolsót szökik. Leülök s rágom a kenyeret. Újra kopó.' Jön egy fiatal bak. Fekszik az is. Társaim mit sem láttak s én szívesen átengedtem volna szerencsémet, csak ne kellett volna örökös morgásukat hallanom. Végre álljon itt egy eset, mely ritka példája az eb intelligentiájának. Ösztön-e vagy értelein ? kérdi az ember önként. Az, hogy az állatnál csupán ösztönről beszéljünk, rég meghaladott álláspont. Igaz, hogy nincs annak fejlett s a végtelenbe fejleszthető értelmisége; de több-kevesebb durványa okvetlen. Az értelem sehol sem nyilatkozik jobban, mint a midőn rendkívüli körülmények között hirtelen kell határozni. Ha igazam van e tétel ilyetén felállításában, ugy az elmondandó eset, mely már semmiképp nem fejlesztetett dressúra által, de mondhatnám az önkéntes, mondhatnám fajilag az állattal született combinativus értelem, s ismét mondhatnám : itélőtehetség csalhátatlan bizonyítéka, s mi semmiképpen nem vezethető arra, mire a fejlettebb mai tudomány, mint exclusivus sajátságra rája sem ad semmit: az ösztönre. Velem történvén, a garantiát a legapróbb részletekig magamra vállalom. Evek előtt volt nekem egy „Pique" nevü angol pointerem. Ez kölyök korában con amore hajtott a kopókkal, mig - szüksége lévén reá — tulajdonosa elővette s a hajtó kutyából rövid nap alatt a legtökéletesebb vizslát csinálta. Elöregedvén, Pique-t bátyám nekem adta. Ez, angol vérénél fogva, távol keresett, de valahányszor a kukoriczában