Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

2. Vadászat. - II. Hanvai vadászlevél 1872-ből

30 vadra talált — értem jött s reá vezetett. Ezt ugyan más eb is megtette már. Egy deczemberi napon kimentem Marczival s a Piquekel a Sajóra kacsázni. Nem lelvén semmit, hazafelé fordultam. Még akkor nagyon fiatal legény voltam, nem sokat törődtem azzal, hogy ? csak sokat lőni. Az Ipolnok patakjához közel meglátok a hóban sok fekete pontot. Megkerülöm, odagyűjtok s duplázásomra leesik öt fogoly. Kettő kimúlva, három szaladva. „Pique" apportirozza a két halottat s lege artis leteszi lábaimhoz. Ekkor leül, s már homályosuló szemével reám néz, s — bocsánat e jól átgondolt szóért ->- látom, hogy valamin gondolkozik. Én mereven várom: mi lesz most ? Erre Pique felszedi magát, egyenkint elhozván a három élő foglyot, de mindeniket elébb a befagyott patakhoz vive, fejét a jéghez ütötte. Most már megértettem őt s világosan felfogtam okos combinatióját. Az öregben összeütközésbe jött a kötelességérzet s önmaga iránt tartozó önzés. így gondolkozott: ha hirtelen el nem bánok a futó foglyokkal, jaj a nagy hóban vén csontomnak; ha agyonszorítom, jaj lesz pogány uramtól". És ő meglelte a Columbus tojását. Erre már csakugyan nem tanította senki. Én erre ma is bámulattal gondolok vissza. 24 telivérvizslám volt azóta. Sok kitűnőség. De oly okos, mint Pique, egy sem volt. Jó kutyám ! Nyugodjál békében. Én soha sem felejtelek el, és a sok általad nyújtott vadászélvezetért ezennel megörökítem emlékedet! it*