Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

4. Vizslászat. - XII. Néhány általános szó a vizslászatról és állapotainkról

100 „De hát, uram fia! mindez összeségében nem a mindennapi halandónak adatott. A szerencse fiai pedig vajmi kevesen vannak köztünk." „Szerintem a vadászat nemei között egyetlen egy sem bir annyi költői bájjal — annyi ártatlan élvezetet egy sem nyújt, mint a midőn egy nemesvérű, jól vezetett vizsla, fékezve magas temperamentumát, bámulatos attitudeökben mintegy hódolatul rakja le ura lábai elé minden tehetségét, — nem szolgálva még szenvedélye sem gátul arra nézve, hogy önmagát megtagadva csupán urának éljen és szolgáljon." „Ám mutasson nekem valaki a vizslászaton kivül még egy más oly vadászati módot, melyen fegyver nélkül is lehessen mulatni ? A nemes vizsla munkája a nélkül is meg- és elragad." „És végre még a szegény embernek is hozzáférhető, s márcsak ezért is legnemesebb módja a vadászatnak." Ezt irtam akkor; nem tudnám másképen irni ma sem. A vizsláról, mint olyanról per longum et latum írni nem tarthatom feladatomnak. Kit ez bővebben érdekel, — megtalálja fentemlített könyvemben. Csupán néhány általános megjegyzést teszek ugy a vizsláról magáról, mint arról, a mi e téren nálunk s körültünk történt. Ha azután némileg magamról is szólok, azok előtt, kik ösmerik a történteket, semmi aggodalmam nincs, hogy ez a tőlem mindig távol levő „propria laus" szinét viselhesse magán. Nemcsak nálunk — habár itt még inkább, mint másutt — az átöröklés tanának vagy nem ösmerése, vagy félremagyarázata ; a faj mindent domináló befolyásának helyettesítése a mindig becses, de oly gyakran kétes értékű indi\ idualismussal; végre ennek szerencsétlen alapján a külön fajok keresztezése, melyek eredményeivel a közvetlen eredményben sem, annál kevésbbé lehet számolni a következő generátiókban; ^ehetetlen, hogy meg ne bosszulta volna magát, s látták mindenütt eredményét a borzadályt okozó progeniesben. Fajteremtés — nagy feladat s nagy érdem ; de csak ott, hol öntudatos czéllal s helyesen választott eszközökkel történik — s a legtöbb esetben, pénz, idő egyaránt vesztett jószág. A világba való keresztezés pedig mindig átkos dolog, — s ára csalódás.