Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

4. Vizslászat. - XII. Néhány általános szó a vizslászatról és állapotainkról

101 Vizsla s véreb együtt — legalább azon uton, mint eljártak — mindig elérhetlen czél lesz, s ha sikerre jutna az efféle keresztezés, mint constans faj; mindig az adná meg az árát, ki a vizslát akarta tenyészteni illetve tökéletesíteni, mivel hova tovább épen annak becses sajátságait tenyésztené ki belőle. Ifjúságom azon korba esett, midőn már tűrhető vizslát látni fehér holló volt. Azonban elvetődtem a tenyésztés classicus hazájába: Angliába — s szemem kinyílott. Nem voltam ugyan vak az angol vizsla imádásában. Jól láttam, hogy egyrészről nem egy modern tenyészirány ott nem felelhet meg követelményeinknek, sőt individuális vezetésük egyáltalában nem ; de egyszersmind láttam azt is, hogy nem minden tenyésztés széllel bélelt ott sem s hogy azokból, melyek nem ilyenek, ^telligentiával lehet olyanokat nevelni, a melyek az átöröklés biztosítása mellett mindarra, mire egy rationábilis vizslavadásznak szüksége lehet, és merem állítani — magasabb intelligentiájánál fogva könnyebben, mint a lusta, buta, eltenyésztett s nagy kínnal visszatenyésztendő német, vagy vulgo csehfajt - be lehet vezetni s megtanítani, ugy, hogy velük vadászni ne kín, de magas élvezet legyen. Tizenhárom évvel ezelőtt irodalmilag kezdtem a „Vadászés Versenylap" hasábjain az ügyet mozgatni — magam tenyészanyagot szerezvén ; tenyészteni is. Az eszme gyökeret vert — s 1884-ben megalakult gróf Eszterházy Béla elnöksége s az én alelnökségem alatt a „magyar vizsla-verseny-egyesület", mely a vizslászat érdekeit minden irányban felkarolván — évenként rendezett nyilvános versenyeket, még pedig 1884-ben MonostorSzigeten, 1885-ben Galánthán, 1886-ban Szombathelyt, 1887-ben Monostorszigeten, 1888-ban Gálán tán, 1889-ben Monostorszigeten. Kiadta a magyar vadászebtörzskönyv első s talán utolsó kötetét. s habár elnöke Esterházy mindent elkövetett, mivel a társulat fennállását biztosithatni vélte: az vajúdás után 6 évi tengélet folytán feloszlott. Hogy magában az ügy lett volna népszerűtlen, azt nem merném állítani. Hogy nem magyar szalmatűz volt-e ? Ezt bátran mondhatnám. Sok tekintetben magán érdekek sértve érezése gátolta az egészséges fejlődést, s nem annyira a német s angol vér elsőbbsége feletti olykor éles viták, mint az első