Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

XIII. A fajbeli tenyésztés segédeszközei

— 76 — míg a nálunk kószáló kuvaszok nagy része nem érdemes még a golyóra való megkegyelmezésre sem. Megengedem azt, liogy a lajstromba való vezetés, a czifra nevek, a számozás, ha az még oly hiteles is, nem feltétlenül biztosítják azt, hogy az eb kifogástalan lesz; de igenis az első az arra nézve, hogy az kellő vezetés mellett fajának méltó képviselőjévé válik; a második legfeljebb annyiban érdekes, hogy kitűnő ősökre emlékeztet — a harmadik pedig tisztán az ellenőrzésre való. Legfőbb biztosíték pedig az, hogy a bevezetett ebek, vagy azok elődjei bent vagy kint kitűntek. A csalás lehetősége ugyan a törzskönyv által sincs kizárva; de legalább meg van nehezítve. Vagy legroszszabb esetben, ha a rosszhiszemű eladó a jóhiszemű vevőnek a törzskönyvbe bejegyzett ebet, vagy annak ivadékát adta el, és kitűnik, hogy ez nem igaz: a vételi szerződés alapján oly jogalapot nyer a vevő a csaló eladó ellen kárpótlási igényeire, melyet, ha nem is szól erről a criminális codex, minden bíró respectálni fog. Míg törzskönyv nélkül nézhet mindenki kára után. Megengedem, hogy a vadászra nézve talán még csekélyebb fontosságú a törzskönyv; de mérhetlen annak importánssága a tenyésztőre nézve, ki abban találja az egyedüli garantiát. Azonban egészen közönbösnek az a vadásznak sem mondható, mert tapasztalati tény az, hogy a vadászeb annál jobban felel meg hivatásának, minél constansabb fajból származik az. Mindenekfelett igazolja a törzskönyv értékét Anglia példája, mely egyedül ezen bizonyítéki eljárásnak köszönheti ebeinek renomméeját, s az abból folyó magas pénzbeli jövedelmét.