Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

XIII. A fajbeli tenyésztés segédeszközei

Szégyennek tartanám, ka mi e téren elmaradnánk; hibának, ha odakényszerítenők honi tenyésztőinket, hogy ebeiket külföldi törzskönyvbe kelljen jegyeztetniük; véteknek, ha elzárnók a nemesvérű vadászeb iránt érdeklődő szegényebb magyar embert attól, hogy itthon is könnyű szerrel és biztosan szerezhessen magának anyagot, s még ezután is arra kényszerítenők őt, hogy drága pénz mellett még továbbra is a külföld oly gyakori csalásának legyen kitéve; vagy végre arra, hogy ha mindezt koczkáztátni nem akarja: továbbra is vesződjék kuvaszával. Ezen ideiglenes törzskönyv felvételi pontjai kissé lazáknak tetszenek. De miután főczélom az utolsó pontban van kifejezve, hogy t. i. a bejegyeztetés feltétele legyen a versenyezhetésnek — s ennél ismét azon czél lebegett szemeim előtt, hogy uraink a versenyen meggyőződhessenek arról, hogy a telivér már győzött, midőn a kuvasz még jóformán el sem kezdte — s ez által a telivérhez a kedv megjöjjön : ez nem volt végczél, inkább csak eszköz a magasabb czél elérésére. A tulajdonképeni, azaz tenyésztőrzskönyvnek természetesen sokkal szigorúbb felvételi követelésekkel kell föllépnie annak idejében. b) A vizslák mezőversenye. Míg a törzskönyv föladata kimutatni és bebizonyítani a telivér létezését; addig a Field Trial föladata bemutatni azon bejegyzett anyag becsét tenyésztési szempontból. A vadászeb főbecse természetesen a vadászaton tűnik ki legfőképen ; de a főbabérok mégis azok maradnak, melyeket az eb a Trialen arat. Az angol vadász mindenek fölött azon ebet becsüli,