Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

X. Szerezzünk tisztafajt

— 65 — Hasonlóan áll a dolog a német vizslára nézve. A nemesen és tisztán tenyésztett német vizsla ellen nem lehetne semmi kifogásunk sem; az ilyenhez, ha biztosan dolgozik és physikailag helyesen van alkotva, s főképen ha léteznék ilyen ? nem férhetne a szó. A dolog azonban úgy áll, hogy a vadászatra oly hátrányos 1848-dik év a vizslára is gonosz befolyással volt nálunk. Egy tollvonással a szükséglet ötvenszeresre szaporodott, és miután a jó anyag máris hiányzott, ép úgy mint az értelem annak felhasználásához az új vadászati módnál, a középszerű lett a király, A középszerűtől azután rohamosan leszállottak a rosszig. Csak fedezve legyen a szükséglet, tenyésztettek a világba minden gond nélkül s végre eljutottunk odáig, hogy a német vizsla mintaképét nappal lámpás mellett kell keresnünk. Húsz év előtt puszta véletlen juttatott birtokomba — és szerencsére — kifogástalan angol vért. Ezeknek tovább tenyésztése mellett igen jól éreztem magamat, szépek, erősek voltak azok, s itteni czélokra idomítva, megfeleltek mindennek. Csoda-e ezután, ha a jót megtartani törekszem, s ha arra hívom fel honfitársaimat, hogy a legfeljebb is középszerű honit cseréljék föl a kitűnő külföldivel? Két pont az, melyet figyelmen kivül hagyni nem szabad : 1-ör a tisztavér, 2-or a vérmérséklet. Mennél nemesebb az első; annál tüzesebb a második. A ki ért ahhoz, mérsékelni ezt megtörés nélkül, mindig eléri azt az angol vérrel, mire más képes. Nagy hiba azonban a vizslától a véreb munkáját követelni. Itt áll azután igazán: »suum cuique«. az angol vizsla. 5