Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

X. Szerezzünk tisztafajt

— 66 — Tapasztalásból tudom, mibe kerül valamely tulajdonságot ugy átültetni, bogy az állandó maradjon. Ki veheti azt nekem rossz néven, hogy ősz fejjel visszariadok attól, oda vinni akarni a német vizslát, hogy az azzá váljék, mivé a jelenlegi elvek szerint lennie kellene ? Kétségtelen az, hogy nyolcz generátión által a németvizsla minden pointjeivel együtt helyreállítható úgy, hogy belőle egy összhangzó egész legyen, hogy p. o. a nehéz fő oly lábszárakon nyugodjék, melyek azt megbírják, vagy hogy rövid oszlopszerft lábak ne álljanak agártest alatt. Legyen azonban egy kívánatos mintakép előállítása a más dicsősége, ki előtt még az évek hosszú sora áll és különösen olyané, ki ezzel nem tíz iizletszerü kereskedést. Azon tenyésztő, kinek czélja csak a jövedelem, mindig csak középszerű eredményt ér el; csak az ügybarát fogja a mindig sok pénzbe kerülő legjobb anyagot beszerezni. Fájdalom! épen ebben rejlik a német vizsla kiveszésének alapja, mivel magánzók ritkán birnak ügybuzgalommal — a vadász pedig nem birja meg a drága anyag beszerzését. Hogy sok ügybarát fogalmával sem bír annak, minő vérrel rendelkezik ? bizonyítja azon eset, hogy valaki lapok utján válasz nélkül keres ó-német vizslát. (1878 közlő). Ki veheti mindezek után rossz néven, ha ragaszkodunk a bevált anyaghoz ? Olyanhoz, melyhez emberöltő óta nem fért idegen vér, s ha nem tűrünk oly ebet, mely egy szép napon mopszlival ajándékoz meg? Ezek után még csak annyit: mindenekelőtt teremtsenek tiszta vért és fajt; a választás azután legyen bárkinek kedve szerint. -