Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

IX Mi a vadász fegyverével önmagára hagyva? a legtöbb esetben egy, úgyszólván tehetlen semmi. Ellehet jó fegyvere, ha a vad föllelésénél egyedül erre van utalva. Hiszen még a cserkészetnél is alig nélkülözheti a hü ebet, mivel véreb nélkül a legtöbb esetben csak vadjának legádázabb ellenségét, a dúvadat táplálná a sebzett vaddal. Ezen néhány sorral megkisérlettem vázolni azt, miként vadászik a «nemes vadász». Ajánlom e szót a «

Waidmann »-ra. Nem a születésre vonatkozik a «nemes», de a modorra, s igy bármi mokra szélbal sem opponálhat ellene. A vadász ül liosszú méla lesben Vár fölajzott nyílra gyors vadat.. . Képzelet, hová ragadsz vissza régelmúlt idők regényes világába! Hagyjunk föl ezzel, vége ennek mindörökre. Ma már más az élet, mások az emberek, sőt talán az Ilonkák is, s végre más a vadászat. A mai kor villanynyal beszél, egyik városból a másikba énekel és hátultöltővel vadászik. Maholnap pedig mindez sem lesz neki elég. A mai kor fia félistennek tűnnék föl őseink előtt, nem ugyan azért, mintha erkölcseiben emelkedve jutott volna közelebb az örök valóhoz, de mivel értelmi haladása mérhetlen magasba emelte őt a szent hajdankor fölébe.