Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

Hogy azután az élvezet mindenben magasabb-e ma, mint volt hajdan? Ez oly nyilt kérdés, melyre én nem mernék igennel felelni. A mai kor fia hosszú kortyokban akarja inni az élvezet bóditó nedűjét s mindenhez könnyű szerrel kiván hozzájutni. A férfias erő és küzdés ideje lejárt. A romanticismussal kétségtelenül eltűnt sok bűbáj; de szorosan tárgyunknál maradva, megvan a kárpótlás a részben, hogy úgy a vadászat maga, mint annak segédeszközei, ma már azok előtt, kik tudnak nemesen vadászni, a tudomány nemes színvonalán állanak. S ez jól van így. Lehetnek sokan, kik a hajtó kopók csaholásáb

an vélik föllelhetni a mennyei sphaerák bájhangját. S tagadhatlan, van is abban valami lélekemelő, midőn a vadász önmagára támaszkodva, várja az ős rengetegben a jó szerencse kedvező esélyeit. A férfias bátorság s a lélekjelenlét nem egy momentuma nyer itt kielégitést. De nem tehetek róla, előttem a fény mellett mindig megjelenik az árny is. Értem a vad elzavarását s ez által lehetlenné tételét a tenyésztés sine qua nonjának: a nyugalomnak, nem is emlitve a kopó urak saját szakállukra való s