Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

VIII. Hogy álltunk még pár év előtt minálunk?

— 59 — rozottan állithatjuk, hogy hazai nimródjaink 9

0/ioo"

a még ma sem hir egyébbel fajnélküli kuvasznál, noha Plutó-ját vagy más infernális nevü ebét a legnemesebb csodaállatnak tekinti. A felmaradott 10° 0 9

0 j

0

0-a ismét drága pénzen külföldről, különösen Németországból hozatta, s legutóbbi időkig afféle Friedrich Ottó-féle firmáktól ebét, s szégyen nélkül kimondom — velem együtt — áldozatául esett a fenhéjázó annonceokkal hajigáló csalóknak. S kapott drága pénzen kuvaszt, vagy legjobb esetben egy sóit disant ónémet ebet, mely elég jó volt arra, hogy gazdájával elhitesse, hogy az előtt botorkázva nem ura lökte ki a vadat, vagy végre, mely talán használható is volt, de mely azután ivadékaiban megszerezte azon kellemes meglepetést, hogy vagy a legpenibilisebb gond mellett pudli-kölyök volt az alomban, vagy ha ez nem is, oly valami nyomorúság, mely olyformán hasonlít a vizslához, milyennek azt az angol vérnél látjuk, mint a hold halvány fénye az éltető nap forró sugaraihoz. Végre nagy urainknak már számarányban ki sem fejezhető része birt érzékkel a dolog iránt, s volt is elegendő pénze magának Angliából hozatni vizslát. De ez a közre inkább ártalmas volt, mint hasznos. Meg kell magyaráznunk ezen paradoxnak látszó állításunkat. Utóvégre a legnemesebb állatot is megemészti az idő vasfoga. Arról pedig, hogy az illető urak a tenyésztéssel maguk foglalkoztak volna, tudtommal egyen kivül alig volt eset. Ha elöregedett a hű állat, mit 500—1000 forint? Jött más Angliából. De a baj a közre nem ez volt. Hanem a nemes állatot nyíltan vagy lopva elpárositották a korcscsal. Meglehet, s bizonyosan volt is rá eset, hogy az egyedi tehetősség ezek