Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

VIII. Hogy álltunk még pár év előtt minálunk?

- 60 — közül néhány igen kitűnő példányt eredményezett. De tenyészszemponthól mi haszon háramlott ebből jövőre? Hovátovább ment a keresztezés ezen eredményének párosítása magában s ivadékaiban a knvaszszal; annál inkább praeponderáltak a rossz sajátságok, s a mi javult talán az első alkalommal, következetesen hanyatlott azután, s megvolt a hírneves hűhó, de megvolt a fogalmak zavarának özöne is. Az anyag szaporodott kénye-kedve szerint; egyszerre azután megint csak előbukkant a dicső kuvaszvér, és néhány nemzedék után — lehet, hogy még elébb is, mert tudvalevőleg az ebek Ízléseikben legkevésbbé aristokratikusak — a visszaöröklés örök törvénye szerint azon csodára ébredt az úr, hogy gondosan őrzött, s különbül szép és jó Junója, mely saját részéről talán nem is bocsátkozott mésallianceba — gazdáját a várt nemes ivadék helyett rattler-, vagy más csodaállattal ajándékozta meg. Yagy, ami ennél még gonoszabb volt, az ivadék külsőleg jól nézett ki, de fölneveltetve, az tiint fel, hogy hivatásának még csak rudimentumaival sem bir. S ez a legfőbb átka a világba való tenyésztésnek, s a legkeményebb megtorlása a tenyésztés körül elkövetett hanyag, sőt vétkes gondatlanságnak. A tisztafaj elvitázhatatlan előnye épen az, hogy habár egyedi tehetősségre nézve az individuumok lehetnek, s bizonyosan lesznek is különbözőek, de alapjában az utód mégis csak az lesz, a mik voltak az ősök. Ezt láttuk a sportszerű haszonvehetőség szempontjából itt szükségesnek elmondani. A természetbarát sokkal lényegesebb érdekei más fejezet tárgyát képezték a tenyésztésről szóló fejezetben.