Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

VIII. Hogy álltunk még pár év előtt minálunk?

— 58 — nensen Oroszországig, s más oldalon Amerika belsejéig, utat tört magának, az talán mégis több a puszta divat és komédiánál ? Noha a fajbeli tisztatenyésztés elhanyagolásából — lehet más nevet is adni okúi — származó bajok felett talán sehol annyi panaszt, mint nálunk, hallani nem lehet; az összes állattenyésztés valamennyi ága között nem igen lehetne egyet sem találni, mely nálunk kevesebb cultiválásra talált volna, mint a fajbeli ebtenyésztés. — Közbevetve — bár nem tartozik szorosan tárgyunkhoz — gyönyörű komondorfajunkat szépen ki hagytuk veszni, holott ahsolút faj becsén kivíil, ha még akad elvétve egy kitűnő példány, Németországon szívesen fizetnének érette 3— 400 márkát, csak arról lennének biztosítva, hogy az nem u. n. »Wendling«. A vadászebeknél való hanyagság pedig alig lehet valahol érthetlenebb, mint épen minálunk, hol különbül minden iránt, a mi sport, élénk, habár nem is mindig, egészséges érzék mutatkozik. Nem czélom könnyen unalmassá válható akadémiai discussiókba bocsátkozni, tehát szigorúan a vizsla mellett maradok, hogy kimutathassam azt, miszerint az, aki csupán a nálunk ezelőtt még kevés idővel kizárólagosan létezett, amolyan cosmopolita vizslával vadászott, az a nemes vizslavadászatot még valódi élvezettel soha sem iizte, sőt az, habár akaratlanúl, de megbocsáthatatlanúl vétkezett Diána, a vadászat kecses istennője ellen. Figyelembe vehető czáfolattól egyáltalán nem tartva, nem tekinthetvén ilyennek még Z. H. F. úrnak utóbbi czikkét sem a V. és V. lapban a dunántúli pointerekről és setterekről, mert ő is csak mint ritka kivételeket emiitette fel ezeket, melyek inkább csak a szabályt erősitik meg: hatá-