Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

VIII A nemes vadász ugyan szintén olt ki életet: de nem gyilkol soha sem. Sőt nemes föladatául tűzi ki azt, hogy szenvedélye tárgyát gyöngéden óvja és ápolja. Szóval a nemes vadász nem pusztító, de tenyésztő is és mindenben, mi szenvedélyéhez tartozik — a legjobbat keresi. Mint ilyen, nem zárkózhat el a természet titkai elől; sőt alapjukban kell azokat tanulmányoznia. Ismernie kell vadjának természetét, szokásait, életföltételeit, és ha néha érthetlen szeszélyei folytán az anyák legmostohábbikává váló természet ez utóbbiakat kivételesképen megvonja; a vadásznak kell azokat gondos kézzel pótolnia. Csak ezen az uton érhető el az, hogy a vadász foglalkozása nemes és űzőjét dicsérő élvezet legyen. A nemes vadász legkiválóbb corolláriuma az önzetlenség. Nem hódol ez soha az «aprés moi le deluge» ádáz elvének; de midőn ő maga hatva, alkotva, gyarapítva, mintegy teremtve mulat, egyúttal nemesen gondoskodik a magvető szerepében arról, hogy amit ő nagy gonddal, fáradsággal, sőt önmegtagadással létesített, azt, az ő nyomdokain járva, az utód csekély gondozással élvezhesse. De ismernie, ápolnia, nemesítnie kell a vadászat segédeszközeit is, melyek között a puska, minden jelentősége daczára, sem áll a legmagasabb polczon.