Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

III. A vadjelzés ösztöne

- 31 Ezen nevelés resultatuma gyanánt tekinthetjük a mai megállást és most lássuk azt, mint változik ennél a test állása oly különböző két állatnál, mint a pointer és a setter ? Legszavahihetőbb régi írók állítják, hogy azelőtt minden a madárvadászatnál használt eb lehasalt a vad előtt. Midőn azonban a háló helyét a lőfegyver foglalta el, ezen helyzet gyakran alkalmatlanná lőn, akadályúl szolgálván az eb meglátásában. Más positió lőn szükséges. A jelenkor nem egy nevezetes ebe követi a régi modort. Mr. Garth phoenomenális pointerje, champion »Drake« rendszerint így cselekedett. Kik ismerték ugyan, azt állították, hogy ő ezt kényszerűségből tette, mert sebessége oly iszonyú volt. hogy szimatot kapván, kénytelen volt, hogy helyben maradhasson, összerogyni. Kern tudom: örökölte-e ezen pointernél valóban páratlan sajátságot valamely utódja? de a fennebbi magyarázat teljesen elfogadható. Legyen azonban bármiképen, »Drake«: a lerogyást oly népszerűvé tette, hogy sok előnyösen ismert idomár ezen modorban tanítja ebét, abból indúlva ki, hogy az utániramodás ezen helyzetből nehezebb, a kísértés erre — nem láthatván az eb a vadat — kevesebb. Némely setter, ha véletlenül bukkan vadra, lehasal; míg ha a szimatot messziről kapja, áll. Én ezt csupán azon természeti ösztönből birom kimagyarázni, mely a faj természeti kifolyása, mivel egész családokat ismerek, melyek következetesen így járnak el, míg »Drake« kivételével se nem láttam, se nem hallottam más ilv pointerről semmit, Ez engem azon tétel fölállítására késztet, hogy a magasan jelzés a pointer sajátsága, mivel ez áll és nem hasal (he stands and not crouches) és innen ered a neve: pointer (jelző).