Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

I. A tenyésztésről általánosságban

— 12 megóvja. (?) Van néhány, ha nem is számos példa házi állatainknál, hol a közel rokonok közötti elpárzás pontosan meg lett figyelve. (Közlő is tud egyet. Hg Coburgnak csobánkai tisztje, Josz úrnak volt egy gyönyörű fekete pointer kutyája, melyet csodálatosképen Blancának hívtak. Ez még tőle kölyök korukban elkerült fiaival se párzott el soha. — Azonban ez egy csakugyan érthetlen kivétel, melyből s melyhez hasonlókból szabályt alkotni nem szabad. Különbül is hypothesisekkel nem sokra megyünk. S itt bátorságot veszek magamnak az i. t. szerzővel ellentétbe helyezni magamat, egy nem kisebb tekintélyre : Darwinra hivatkozván. Azt már a tudomány kimutatja, hogy a családi tenyésztés túl a mértéken állatnál s embernél a csontrendszert, a lét alapját gyöngítve támadja meg. Darwinnak jutott az, hogy kimutassa, miért nem látjuk ennek káros következményeit a vad állatoknál s az egyszerű ok az, hogy a gyengébbek, tehát bizonyosan a beltenyésztés netaláni eredményei, a létért való küzdelemben elvesznek, vagy az erősebbek által párosodáshoz nem bocsáttatnak; s ez már nem feltevés, de szigorú logikai levonás a nagy tudós által felállított praemissákból. Közlő.) Kísérleteket vadállatokon tenni nem lehet a nélkül, hogy meg ne változtatnék a természeti állapot föltételeit. Vadállatokra nézve hiányzik a pontos megfigyelés. Magában sem helyes a vadállatokra, mint normativumra hivatkozni; a házi állatok tenyésztésénél más czél és más eszközökről van szó. Midőn a ma cultúrfajoknak nevezett fajokat kezdték tenyészteni, kitűnt az, hogy az egymással rokon fajok párosításával eddig még el nem ért eredményhez jutottak. (Az _