Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

I. A tenyésztésről általánosságban

— 13 — angol elve ma is az : kétszer családi tenyésztés, azután harmadszor rokon-, de távol álló vér. Közlő.) Ez azon nyilván téves véleményre vezetett, hogy a siker kizárólagosan a rokonsági tenyésztés eredménye, habár Backwell és Colling — kik juhaiknál ezen módot követték — más állataiknál kerülték ezen eljárást, sőt ellenkezőleg, keresztezéshez is nyúltak. Más nagy eredményt elért tenyésztők, mint p. o. Ellman, sohasem alkalmaztak ily tenyészmodort. Hivatolt nemes tenyésztők példája igazolja azt, hogy az incest-tenyésztés hathatós eszköz oly sajátságok átörökítésére, melyek a tenyészállatban kiválóan megvannak. Ha a tenyésztő kiválóan ily határozott tulajdonságokat tart szem előtt; ha ezeket közelrokon állatokban leli föl, akkor megesik, hogy ezeket a rokonsági fokra való tekintet nélI kűl felhasználja, — de nem azért, mivel vérrokonok, hanem azért, mivel ezen czélra legalkalmasabb példányok gyanánt tűnnek fel. Be van az igazolva, hogy a rokonsági tenyésztésben két nagy veszély rejlik. Először, hogy a jó tulajdonságok mellett a rosszak is átörököltetnek. Feltétlenül tökéletes állat nincs, s így egyenlő biztossággal várható a jó és rosz tulajdonságok átöröklődése. Továbbá rokon állatok párosítása által gyengeség és az utódok szervi bajai lépnek föl, főkép magtalanság, vagy legalább csekélyebb szaporaság, mint ez a rossz incesttenyésztésből meglátszik. Fokozatos rokonság, nevezetesen ismételt incesttenyésztés rendesen, ha nem is mindig, azon sajátságos eredményre vezet, hogy a csontok elfinomodnak, a mi köny_ _