Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

I. A tenyésztésről általánosságban

— 11 — tiszta tenyésztésre és keresztezésre használtuk, s ugyanak­kor a két tenyésztés eredményeit testvéreknek neveznők. Tehát igazolva van, és a gyakorlatban ké­nyelmes is az, ha a családokat szűkebb kör­ben egy anyára vezetjük vissza, még ha több apáról lehetne is szó. Családi tenyésztés oly állatok párosítása, me­lyek legalább egy vonalban ugyanazon apától, vagy anyá­tól származnak; mindegy lévén az, akár egész, akár féltest­vérek legyenek az illető párosított állatok. Szűkebb érte­lemben még ott is lehet családi tenyésztésről szó, hol a meghatározást úgy állítjuk fel, hogy a párosított állatok közelébb, vagy távolabb ugyanazon anyától származzanak. De tenyésztünk a szüléknek közvetlen szaporúlatai­val is, vagy unokáikkal, illetve testvérekkel való párosí­tásból is. Ezen módot incesttenyésztésnek ne­vezzük. A családi, rokon és incesttenyésztések felől különb­féle vélemények uralkodnak, melyek ellentétességük daczára tapasztalaton látszanak nyugodni. Egyértelműségre való jutás e részben annál kevésbbé lesz nehéz, mivel az ellent­mondások épen legtöbbnyire az imént megbeszélt fogalmak összezavarásából származnak. A családbeli tenyésztés mellett annak pártolói főokúl a vadon élő állatok példáját hozzák fel, melyeknél elkerűl­hetlen a rokonsági fokozatokra való tekintetek nélküli el­pározás. S ez ugyanezért szerintük természetes, és ha nem is előnyös, de nem is káros. Ez lehet feltételezés, de semmiesetre sem megfigyelés. Nincs annak lehetősége kizárva, hogy az állatot egy előt­tünk ismeretlen ösztön a közel rokonsági párosodástól

Next

/
Thumbnails
Contents