Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

I. A tenyésztésről általánosságban

10 — Egy fajnál, egy törzsnél, egy családi, vagy egy tulaj donsági összegnél maradás nem feltételezi múlliatlanúl a beltenyésztés nagyobb eredményét, mert az űzethetik akár egy első, akár nem jól sikerűit keresztezéssel is. A tapasztalás mutat fel absolút nem sikerűit beltenyésztést is sikerült keresztezés folytán. Tényleg fordúltak elő a legtisztább fajnál is különböző egyedeknél különböző sajátságok. Ugyanezért tenyészczélokra szigorúan meg kell választani az egyedeket. Az u. n. cult úr fajoknál az egyedi sajátságoknak sokkal fontosabb szerep jut, mint a földrajzi eredetnek ; minél jobban terjednek ezek, s minél nagyobb figyelemben részesülnek: annál inkább kell ezekhez alkalmazkodnia a, tiszta faj fogalmának. Rokonnak nevezzük az állatot akkor, ha apai vagy anyai ágon ugyanazon elődnek a vére több, mint egyszer for dúl elő benne. Az általános,mint az embernél mondjuk: Ádámról való rokonságnak az állatnál értelme nincs, mivel a háziállatok eredete nem vezethető egy párra vissza. Rokonságról csak akkor szólhatunk, ha az bebizonyítható. Az ember egynejűségéből levont fogalmak itt nem alkalmazhatók, mivel az állatoknál nem létezik a házassághoz hasonló intézmény. Altalánosságban minden állat utódjait egy család tagjának mondhatjuk; de azon különös körülmény, hogy a liímállat bizonyos értelemben a tenyésztésnél nagyobb szerepet játszik, mint a nőstény, arra ad alkalmat, hogy a család fogalmát az anyára alkalmazzuk. Rendszerint egy hímet több nősténynél használunk fel, ezért világosabb körvonalakban vezethető a család le az anyát ó 1. Nem volna értelme annak, ha az apaállatot egyúttal