Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

I. A tenyésztésről általánosságban

IM 'o: Teljesen felfogom azt, hogy még több generáczió után is feriforog az ősökre való visszaütődés veszélye; hiszen még nyolcz generáczió után is a legkedvezőbb viszonyok között az ősvérből 1/

25

6 rész lappang. De miután a fogamzásnál csak érett peték termékenyíttetnek meg — általában miután az apaállatnak más feladata ezen megtermékenyítésen kivűl nincs; miután a megtermékenyített peték az uterusról levállanak és egy külön, habár még egy ideig az anyatesttel laza összefüggésben álló egyedet képeznek, mely azután a szüléskor azt végképen elhagyja; miután általában az apából más nem maradhat, mint ezen fogamzás eredményére való közvetlen vagy közvetett befolyás: mindezeknél fogva sehogy sem fér fejembe az, hogy ezen párosodásnak más külön apától származó, s későbbi időkben fogamzott magzatokra befolyása lebessen, s hogy daczára ennek, a később s talán évek múlva más apától fogamzott kölykök ezen első favoritra visszaverjenek, f e 1téve azt, hogy az anya s az első ízbeli apa között vérrokonság nem existált. Megengedem, hogy még sok dolognál titok a miért és a miként ? Úgy látszik azonban, mintha ez értekezés tapasztalati tényeken nyugodnék, a nélkül, hogy az oki összefüggés megérthető lenne. Yegyük tehát az eredményt — habár én nem hiszem — tény gyanánt. Legyen hát meg az infectió! De hát még ez esetben is felmarad azon nyílt kérdés : vájjon csak az első termékenyülésnél forog-e fen annak a veszedelme ? Mert ha ez, amint a czikkből látszik, így áll ? akkor ismét egy csomó uj kétely tolúl előtérbe, és nem egy felte-