Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

I. A tenyésztésről általánosságban

— 3 — vést ekkor az állat belső érzelemvilágából kellene kimagya ráznunk. Példáúl el kellene fogadnunk azt, bogy egy nőstény még későbbi párosodás alkalmával is bizonyos kéjérzettel gondol vissza első kegyenczére, és talán ezen későbbi actus alatt annak képét oly élénken varázsolja maga elé (?!) hogy ennek folytán a születendő magzat a nélkül, hogy amaz első szerelmeshez bárminő köze lenne — arra üt vissza. (? !) Ha már most ezen valószínűtlen feltevés nem áll; úgy azt kell hinnünk, hogy a veszélyt egy még fel nem fedezett természeti ok más következő párosodások után épen úgy, mint az első után fölidézhetné ? A Vadász és Versenylapban is megjelent u. e. czikk, s utána egy másik, azon csekély különbséggel, hogy ez a lovaknál int óvatosságra. Hogy miért teszek itt erről említést ? Azért, mivel úgy az On lapjának czikke, mint a magyar, ugyanazon előnyös oldaluk mellett, ugyanazon hibában szenved, hogy t. i. mindkettő egyoldalú. Mindkettő tanítni akar; de azután az alphánál megállapodik. Köszönet az elsőért; de mi laikusok még inkább le lennénk kötelezve, ha még további megfigyelések, s azoknak következései is közöltetnének, s necsak az elcsépelt Lord Morton-féle kanczáról beszélnének; de megmondanák azt is, van-e hát, ha van az elsőnél, a további párositásoknál is a gondatlanságnak veszélyes következése az infectióra nézve ? Nem szeretnék félreértetni. Nem azon bárgyú kérdéssel állok én elő : mik a vigyázatlanság következményei az akkor fogamzott ivaí*