Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

XV. Az idomitásról

— 91 — tetni; mint durván elbánva a kölyökkel, azt elrontani. Az én modorom szerint a leczke bevésődik a tanoncz emlékezetébe a nélkül, hogy agyon félemlítetnék. Igen sok későbbi vesződséget előzünk meg azáltal, ha darab ideig a kölyköt vadnélkűli területen tanítjuk a keresésre, fordulatokra, szélfelhasználásra és lehasalásra. Számtalan előnye van ennek a szokásos modor fölött: a kölyköt mindjárt a vadra vinni. Az ajánlottam mód szerint természetszerűleg nagyobb engedelmességre szokik az, mivel kevésbbé lesz a vadnélküli téren izgatva s a csapongásokra kevesebb kísértésnek van kitéve. Az ily módon bevezetett kölyök mindig gondosabban fogja területét átkutatni, mivel találása közben nem vonja el rendes útjától a vad szimatja és mivel az úgy tanított vizsla sohasem köti a büntetéstől való félelmetavad szimatjával össze. Mindezen dolgok, melyek főalapját képezik a dressurának, bármely időszakban gyakorolhatók, ha t. i. az idő arra való, mivel pogány dolog volna a szegény kölyköt szakadó esőben vagy szélzivatarban kínozni. Ha ez még a foglyok elpárzása előtt történhetik, ez igen előnyös, mert ekkor még igen sok időnk marad a simításra. Szép látvány az ebek étetése. De a dologhoz nem értő peczérek úgy étetik őket, akár a disznókat. Idomítás szempontjából kívánatos az, ha az eb az étel előtt pár lépésnyire lehasaltatik s ez a zsinegnek használata mellett könnyen elérhető. Ha különösen több ebünk van, úgy nagyon kívánatos, hogy ezek — míg a többi hasal — csak egyenként jöjjenek enni. Kitűnő leczke ez az engedelmességre s rendkívüli