Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

XV. Az idomitásról

— 92 — haszna van az eb jövő hivatására is, mivel így szoktatott eb nem fogja soha álló társát zavarni. Ha már a kölyök túl van ezen előzetes leczkéken, válaszszunk egy szép napot, midőn a vad jól kitart, s vadra vele! De eleinte oly téren csináljuk végig gyakorlatainkat, hol vad nincs. Revíroztassuk szokás szerint, hasaltassuk stb. csak midőn jól megy, vigyük röpülő vadra, figyelemmel lévén a kedvező szélre s nem bocsátva messzire ki. Első ízben érezve meg a szimatot, lehet, hogy beszökik, s talán kergetni is fog. Csináltass vele ekkor haladéktalanúl downt s habár alig hiszem, hogy első tüzében azonnal engedelmeskednék; de jó előiskola mellett elébb-utóbb megteszi azt. Minden esetben vigyük vissza azon helyre, hol meg kellett volna állania, hasaltassuk le és járjuk kőiül. Ha megtörtént is a kellemetlen hiba, gyakorlat mellett mindig jobban fog menni. Ha a vad kiröpülésénél parancsszóra azonnal le nem hasalna, kényszerítsük erre a zsineg segélyével. Jól tenyésztett vizsla igen hirtelen niegtanúlja: mi a kötelessége ? és fokozatosan szilárdabb lesz annak teljesitésében. Sőt a kölyökkel tanácsos, mihelyt szilárdan áll, downt csináltatni, s ha utasításom szerint vezeted, meg is fogja cselekedni. Ha nem tenné, folyamodjunk a zsineghez. Ha tovább ment volna, vidd vissza kellő helyére s fektesd le, de soha addig, míg a vad ki nem röpült, mert különbül a mozdulás a továbbláboló vad vesző szimatja folytáni húzást is jelenthetné, miben őt megakadályozni nem szabad. Ha a kölyök áll, jó óvatosságból oldalt előtte állva