A pesti állatkert ismertetése egy szakértőtől. Pest, Emich Gusztáv, 1866. / Sz.Zs. 1463

25 lid állat, a galambokkal ugyan azon duczban elél a legjobb egyetértésben, s szorgalmasan irtja a ház körül az egereket; daczára ennek az értelmetlen parasztgazdák mindenütt üldözik. A csuvik (Surnia passerina, Steinkauz). Ezen kis, alig kiiencz hüvelyk hosszú bagoly az, melyet olyet oly kevesen ismernek, s a melynek megjelenésétől oly sokan félnek, mivel a babonás nép hite szerént valakinek meg kell halni azon háznál, mely előtt éjjel éles „kivik" kiáltását hallhatja, miért is e virgoncz kis baglyot elnevezték halálmadárnak. Ez is a hasznosak közé tzrtozik, van még az állatkertben a gatyás csuvik nak (Surnia dasypus, raubfüssiger Kauz), egy kitűnően szép barna példánya. Végre ott találjuk a nádi baglyot (Strix brachiotus, Sumphrohreule), mely, fejetetején levő, hegyesen felfelé álló tollbokrétája által furcsa kinézést nyer. Ez állat közönséges ugyan, mert majd minden nádasban található, hol költeni is szokott, de még is szükséges volt kiállítása, hogy a közönség megösmerje azt, hagyjon fel üldözésével, mivel ez is a hasznos éji ragadozók egyike. A holló es v a r j u féték szintén ez épületben vannak elhelyezve, a varjúfélék között egy ritka példányú szarka: fehér fakó tarkázattal. A bagoly-rekeszekiil szolgáló ablak-mélyedések alatt kis üregek vannak, melyekbe házinyulak s más apró emlősöket helyeztek el. Az épület földszinti részében vannak a rókák, borzok és farkasok szirtekkel maszkírozott, kényelmes helyiségei, mindenik vas rácsozattal körülvett elég széles udvarral aként ellátva, hogy a kert látogatója nemcsak a bagolyvár előtt elmenve- láthatja ez állatokat, hanem a baglyokhoz felvezető ösvényről is. A kert jelenleg gazdagon el van látva fiatal és vén borzok, rókák és farkasokkal, az utóbbiak között egy igen barátságos példány van, mely azonnal a rácsozatboz jön a mint ismerőse közeledik s kutyamódjára hizeleg annak, idegennek azonban még sem volna tanácsos vele játéoba elegyedni. Elhagyva ez épületet, legelőbb is a tó nyugoti végén levő kis zuhataghoz érünk, melybe a vizet földalatti csővezetésen át a bejáratnál levő gőzgép hajtja. E helyről legkényelmesebben lehet végigtekinteni az állatkert taván. Magyarország oly gazdag szárnyas vizivadbau, miszerént bizton hisszük, hogy már a legrövidebb idő alatt oly sok gázló- és vizimadarat fogunk a tó számára beszerezhetni, mint a mennyivel Európa keX^ vés kertje dicsekedhetik.