A pesti állatkert ismertetése egy szakértőtől. Pest, Emich Gusztáv, 1866. / Sz.Zs. 1463

26 Tekintsük rendre lakossait ott.van számos szép lud, minők: Kanadai lud (Anser canadensis, Kanada-Gans). A házi ludnál nagyobb. Csőre, feje, nyaka fekete; szemétől gégéjéig fehér vonal húzódik alá. Háta szürkésbarna, hasa fehér. Farka fekete. Éjszak Amerika lakosa, a mely azonban télire délfelé vonul. Hangja trombita szerii. Fehér a r c z u lud (Anser leucopsis, Nonnengans). Homloka, pofái, gégéje fehér ; fejteteje, nyaka, melle és há a fekete. Csőre fekete. Éjszak Európa lakosa, honnan télen át néha hozzánk is ellát. Sarkantyús lud (Plechtropterus gambensir, Sporngans). Minden más lud fajtól azonnal megkülönböztethető nyúlánk teste és magas lábai által. Kosszá három lábnyi. Színezete: háta sötétzöld lilaszinbe játszó zománczal; pofái, nyakának egy része, melle és hasa fehér; lábai vörösek ; csőre — tövét kivéze — vörös. Hazája Afrikának nagy része. Amott kis csapatba gyűlve játszadoznak vizben a nyílfarkú kacsa (Dafila acuta, Spiessente), barna feje, hosszú, vékony, kigyó nyaka által kiválva az őt körryezö apró csergő kacsák (Querquedula creeca, Zwerg-Kriechente) közül, melyek fényes zöld pofájuk s a fejükön végig húzódó kávébarna szalag által tűnnek ki. Ezektől elválva találjuk a házi tőke-kacsák szép példányait, melyek szivesebben látszanak barátkozni a Pézsma kacsákkal (Cairina moscbata, Bisamente). Ez utóbbiak között viszont egy szép fehér válfajt veszünk észre, mely a tóba benyúló földnyelv sziklaüregei között ütötte fel tanyáját, s csak gyéren jelenik meg többi társai között. Diszkonytyu kacsa (Aixsponsa, Brautente). A legszebb uszó madarak egyike. Fejteteje fénylőén zöld, alá csüngő tollcsomagokkal; csőrétől nyakáig fehér sávoly húzódik el; háta zománczsziníi barna; gégéje fehér; melle gesztenyeszin fehér tarkázattal; hasa fehér. Éjszak Amerikában honos. Odább egy a vizbenyuló törzsön két, fehér pofájú, fénylőén fekete-zöld szinii nagy kor márt (Carbo commoranus, Komoran-Scharbe) pillantunk meg. Ennek csőre keskeny, egyenes, hegye horgas; állzacskója kicsiny; pofája csupasz. Színezete : sötétbarna, zöldes zománczal; feje, torka és nyaka fehér; szemei szép zöldek. Hossza 2y„—3 láb. Az aldunán gyakori. Táplálékát halak s apró vizi madarak képezik, a melyeket bámulatos ügyességgel kap el. E miatt nagyon kártékonnyá válik, főleg, mivel folánk és nagy társaságokban együtt élve képes egy folyamot tartózkodási helye közelében halszegénnyé tenni. Ott találjuk a nagy ausztráliai fekete hattyút, az énekes és a néma hattyút (Cygnus olor, der gemeine Schwan),