Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - III. Rész. (Utazás Abuksárba. Vadászatok Fájum tartományban. Visszautazás Abuksárba. Siut felé)

82 vatag körít. A termőföld és a sivatag közötti válaszfalat s a nyugati határt a Birket-el Karún nagy tava képezi. A jól művelt, tenyészdús s kiválón cukornáddal benőtt oázis egy rövid darabján áthaladva, Abuksar állomáshoz érünk. E vasúti vonalnak elértük volna tehát legvégsőbb pontját. Az Afrika bensejére valló, rom alakú indulóház, a hozzá tartozó épületekkel s a cukorgyárral egy kis telepet képez. Ne gondoljon itt azonban senki az európai minta szerinti, a csehországi czukorgyárakra; egy egyszerű, elhanyagolt épület ez, a melyben a számos cukornádas értékesíttetik, s a melynek néhány alacsony kémény kölcsönöz csak gyári jelleget. Az állomásépület még kezdetlegesnél is kezdetlegesebb berendezésű várótermében gyorsan megreggeliztünk s azután karavánunk összeállításához láttunk. Nem csekély feladat ez keleten, mert mindenki a legnagyobb hévvel kínálja lovát, szamarát és szolgálatát, az egyik félre taszítja a másikat, s valamennyien lármáznak és handabandáznak mindaddig, mig az idegen, tökéletesen megsüketülve, a legeslegközelebbinek a karjaiba veti magát. Néhány rendőr s védelmi botjaink segítségével csakhamar sikerült a vad chaoszban rendet csinálni. Az urak közül mindegyik egy lovat, kapott, ép úgy a szolgák is, azon kivül embereket kellett felfogadni, a kik ez országban nélkülözhetetlen borz-kutyáinkat cipelték. Egy egész ebfalka egyesíttetett ez úttal. Saunna báró 10 és én 4 derék, küzdni bátor ebet hoztam. A tömegesen elősiető bámészkodó nép, némi fáradtság után visszaszoríttatott, s az utánunk futásban megakadályoztatott.