Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - III. Rész. (Utazás Abuksárba. Vadászatok Fájum tartományban. Visszautazás Abuksárba. Siut felé)

83 Vadász-beduinjaink, — egy egész kis törzs — kikre valóban szükségünk volt, előre lovagoltak; mindnyájan fehér, jobban mondva piszkos-sárga köpenyegekben, hoszszú fegyverekkel és görbe késekkel, a puskaporos és ólom vagdalékkal telt zsák mellett a nagyon egyszerű dohányzacskóval ; hosszú sovány lábszáraik meztelenek s lábaikon piros papucsok valának. E vidéken, mint egyáltalában Éjszak-Afrikában, nagyon szegény ördögök ezek; nincsenek szép tarka szöveteik, még a turbán is hiányzik fejükről, többnyire csak barna, szorosan oda tapadó felláh sipkájuk van, az ifjabbak pedig hajadon fővel járnak. Érdekes ez emberek jellege; valóságos berberek, Lybia sivatagjáról; sötétbarna szinük, az alsó-egyiptomiaknál erősebb, többnyire magas sugár alakok, arcvonásaik azonban nem oly szépek s nem oly nemesek, mint az éjszaki Beduin-törzseké; déli, sokszor szerecsen vér érzik ki belőlük; egészen fekete, bodros fürtü, valódi szerecsen alakok is vannak közöttük; Afrika bensejéből származó, gyermekkorukban elrablott rabszolgák ezek, kik a törzseknél szabadokká lesznek, a beduinok nyelvét, ruházatát, életmódját elsajátítják, s eredetükről ép úgy megfeledkeznek, mint az országról, a melyből származnak; minden néposztálynál, a melylyel alkalmam volt megismerkedni, találtam ilyenekre, Ázsiában pedig rendszeresen. Az Abuksár melletti munkás nép is feltűnt a Nilus alsó völgyében élő felláhktól, különböző jellege folytán. Magasabb és barnább emberek ezek, a beduin törzsekhez, kik itt a sivatag által körített zöld szigeten szabadon 6*