Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - III. Rész. (Utazás Abuksárba. Vadászatok Fájum tartományban. Visszautazás Abuksárba. Siut felé)

nyészetből, a minőt csak a fekete föld nyújthat, egyszerre az élettelen, mint a sír csendes sivatagba helyeztettünk. Aki a sivatagot tökéletes síkságnak, a magyar pusztákhoz avagy az éjszak-németországi lapályhoz hasonlónak képzeli, nagyon téved. A sivatag hullámzatos, gyakran mély bevágásokkal és völgyekkel átmetszett és halmokkal koronázott, de mindig egyhangú, a növényvilág minden nyoma nélkül, csak a széleken s csak hozzá illő, különleges állatokkal benépesített terület. Mindazonáltal nagyszerű, szép képet tár a sivatag az idegen előtt fel; az örök nyugalom színgazdag képe éz, melyet Afrika perzselő napja tüzesít, világossárga, majd sötét, s néha egyveleg szinű kövek tarkítnak; a sokféle kövek csodálatos színpompát varázsolnak elő. Semmi életet sem láttunk, s a pusztaságon gyorsan robogott vonatunk át; mindössze is néhány fehér köpönyegü s hosszú csövű fegyverrel ellátott beduin mutatkozott egy halom mögött; a sivatag e részében valódi berberek tanyáznak, a föld szabad fiai, a maguk módja szerint a legboldogabb emberek, rablási hajlamaiknál fogva bátrak, zabolátlanok s fegyelmetlenek a legnagyobb mértékben. Az egyes törzsek, jellegre, ruházatra, jellemsajátságokra és fegyverzetre nézve nagyon külömböznek egymástól; a szabad törzsek szépségét, festői lényét illetőleg, mégis nagyon háttérbe szorítja Egyiptomot egyrészt Marokko, másrészt Ázsia, már a meddig ez a világrész, délnyugat felé, sémita arab jellegű. Dél felé ismét termő földet, a sárgás sivatag ölén egy nedves zöld foltot pillant meg szemünk. El-Fájum nagy oazisa ez; egy kör alakú, tényleg jól művelt föld, melyet minden oldalról a SÍUTAZÁS KELETEN. 6