Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - II. Rész. (Megérkezés Alexandriába. Egy nap Alexandriában. Utazás Kairóban. Megérkezés Kairóba. Négy nap Kairóban)

64 A nap és csillagimádó jövevények a megjelölt helyen oly vallásgyakorlatot alapítottak meg, a melynek magva Egyiptom mythologiáján áthatott s egy külön tant képezett, amely tan, Egyiptom történetének még azon idejében is, midőn a várost görög bölcsészek, mint Plató és Eudaxis látogatták, a titkos tanításnak fő tárgyát képezte a papi iskolában. Csak nagy fáradtsággal sikerült a nevezett bölcsészeknek Heliopolis nagytudományú papjait arra birni, hogy velők néhány csillagászati tartalommal biró sarkalatosabb tételt közöljenek. A város arab származására, félreismerhetlen nyíltsággal mutat kiválóan azon madárnak a tisztelete, mely a napnak szenteltetett s a mely a világosság istenének templomában egy különös szentélylyel birt. A görögök által Phönix-nek nevezett csodás madár ez, a melynek az arab tömjénországból, egy nagy csillagászati köregyenszak befejezte után, Heliopolisba történt vándorlásával, az ó-kor iratai telve vannak. Az egyiptomi emlékek nagyon jól ismerik, csakhogy a szent szövegek teljesen megfosztják őt azon titokzatos jellegtől, a melyben őt a görög és római irók ki nem fáradnak ecsetelni. Azon magyarázatok szerint, melyeket a képjeles feliratok róla adnak, az úgynevezett Phönix, ó-egyiptomi nyelven Benn u, a gémek egyik fajához tartozott, a mely fényes arany ragyogású tollazatúval tüntette ki magát s a Nilus Maradásainak beállta felé keletről szokott Egyiptomba vándorolni. Az ó-egyiptomi papi bölcsesség ezt a madarat nem csak a keleten feljövő nappal, hanem a napkeltét jelző hajnali csillaggal is összeköttetésbe hozta. Minden tévedés nélkül feltehetjük, hogy az emlékiratilag hitelesített (arab eredetű)