Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - II. Rész. (Megérkezés Alexandriába. Egy nap Alexandriában. Utazás Kairóban. Megérkezés Kairóba. Négy nap Kairóban)

36 piros színben pompáztak, mint a kipárnázott ülések, a gazdagon függönyzött párkányzat s a mennyezetes tető. A keleti tengerészek egészen máskép eveznek mint az európaiak, tagadhatatlan azonban, hogy a tökéletes ütenyszerinti evezés, a melyet rendesen csodálatos dúdolás kisér, kellemes benyomást tesz az emberre. A kikötőtől fogatokon értünk a pályaudvarba, a hol roppant néptömeg gyűlt össze ; nagyobbára osztrákok, vagy legalább telepünk tagjai valának; a zene a »Gotterhaltet« játszotta, s a színgazdag jelmezes dalmaták élénk zsivió mellett lengették fövegeiket. Néhány perc múlva, elhagyta a vonat a pályaudvart. Az alkirály saját udvari vonatát bocsátotta rendelkezésünkre ; terjedelmes kocsik, középen egy kilátó-kocsival. A jó átjárok lehetővé teszik, hogy az ember a vonat minden részébe szabadon átmehet. Kívülünk még Scháffer báró, az osztrák konzulátus hivatalnokaival, Saurma báró, Abd-el-Kader pasa, a külügyminiszter Musztapha pasa, néhány egyiptomi, a vasúti igazgatóság tagjai, a művelt és igen kellemes francia Zimmermannal élükön, a ki kedvességével mindenkin túltett, voltak jelen. A vonat gyorsan haladt s a legérdekesebb képek repülve tűntek el szemeink elől; a vasút eleinte egy alacsony sík háton haladt, a mely két nagy mocsártavat — jobbra a Mareoti s balra az Abukirt — választja el egymástól. A terjedelmes vízterület mindenféle vizi állatokkal vala elborítva s a sárga homokdombokon szomorúan állottak a hosszú nyakú gémek.