Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - I. Rész. (Előkészületek. Elutazás Bécsből. Miramárhajó. Korfu. Zante. Alexandriafelé)

12 mozog köröttem, az asztalok, az ágy s a székek táncolnak, a hajó észrevehetően dübörög, tombol s a hullámok nyomása alatt kegyetlenül nyög. A fedélzetre sietve, egy nagyszerű viharnak a képe tárult elém. Hullámhegyek tornyosultak s egymásra törve, finom porszemekként kristálytisztán habzottak fel. A tengeri vihar, a természet legszebb, legnagyszerűbb tüneménye, különösen ha a felhők s a villámok a benyomást még növelik. Nehéz felhők boríták az ég boltozatát s csak itt-ott törhetett magának utat a nap sugára. Kephalónia alatt valánk; a sziget elragadó bércei, közöttük a legszebb s a legmagasabb: a hófedte Monté Nero, és az ősrégi Ainos, ködfátyol alatt meredtek az égnek. A sziklafalak sötét és komoly kinézése, a hamuszinü s kedvezőtlen fényezés, az idő rosszabbra fordultát jelzé. Csak nehezen küzdhet meg derék hajónk a hullámokkal, s csak a déli órákban érhettük el a szép Zante szigetnek — nyugoti oldalon haladva — a déli fokát. A vihar fokozódik, szabad mozgás helyett eltérünk az iránytól; a parancsnok, elhatározza, hogy Zante védcsatornájába fut be. Lassan, lassan megkerüljük a déli fokot s a sziget és az átellenben fekvő szárazföld által képezett csatornába fordulunk be. Mihelyt elfödött Zante a nyugoti vihar elől, csendes volt a lég s a tenger, s hajónk kemény küzdelem után a hasonnevű város felé haladt. Nyugodtan élvezhettük most a gyönyörű vidéket. Keletre, lapos partok mögött a görög bércek, a peloponnesi, a patrasi, az achajai s elisi hegyek emelkedtek hólepte