Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - I. Rész. (Előkészületek. Elutazás Bécsből. Miramárhajó. Korfu. Zante. Alexandriafelé)

13 csúcsaikkal; éjszakon Kephalónia bérc-szigete, nyugoton a hegy-völgyes, dombos és kertszerü síksággal ékeskedő Zante. Korfu kedvesebb, műveltebb s lakhelynek kellemesebb, de Zante, az olaszok által »il fiore del Levante«-nek nevezve, nagyszerűbb. A város maga tágas körben fekszik az öböl partján; lapos tetejű fehér házai, számos temploma külön álló tornyokkal, a várhegy egy kis erőddel, gyönyörű képet képeztek a gazdag tenyészet, ölén. Csakhamar horgonyt vetettünk a város előtt; sorsunkat számos, a vihar elől menekülő hajó osztá. Miután az orvos megtevé látogatását, a szárazföldre csolnakáztunk. Zante tulajdonképen nem érdektelen, korábbi virágzásának még láthatók a nyomai, kövezete és a piszka azonban minden leírásra gúnykacajjal válaszol; sok utcája lépcsőkkel van ellátva s csak gyalogosok használhatják, szűknek pedig mindegyik szűk. Az úgynevezett főtéren sertések henteregnek s az egész várost egy meghatározhatatlan illat tölti be; a házak, közöttük nem egy csinos épület, olasz palota-maradványokkal, nagyobbrészt meg vannak rabolva az ablaktábláktól s legfeljebb egy árva faredő-szárny himbálódik díszként a levegőben. A templomok tagadhatatlanul díszére válnak a városnak; valóságos ősrégi istenházak orthodox szertartásra berendezve, csakhogy -— csodálatos dolog — többnyire a Márkus toronyhoz hasonló harang-tornyaik vannak. A pópák itt is szegényes öltözetükkel tüntették ki magukat; valami görög szent napját ünnepelték s a hivők a kegyetlenül megezüstözött ereklyéket csókolgatták a nagy templomban.