Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - I. Rész. (Előkészületek. Elutazás Bécsből. Miramárhajó. Korfu. Zante. Alexandriafelé)

9 Világos kék tenger által körülhullámzott zöld szigetek, melyeket, sötét kék ég alatt, mosolygó napsugarak aranyoznak meg. Különösen az egyes részek, a sziklák fölé emelkedő s borostyán által körített széles levelű fák, a virágdús bokrok, a csergedező patakok, nagyon de nagyon hasonlítanak — bocsánat a profán hasonlatért — tündérballettekre emlékeztetve, a színpadi díszletekhez; az ember azt hiszi, a bokrokból okvetlenül elő kell törnie, arany dárdát lengetve, valami kötényes Dianának. Ám térjünk vissza a valósághoz. Miramár a város elé hajókázott, a hol szenet veendő, néhány óráig időznünk kellett. A különben csendes Korfunak harcias kinézése volt. A város átellenében fekvő Vidó szigetén barak tábort építettek, s a kis szigetet egészen elborították a kék ruhás katonák, kiknek egyik osztálya célba lövéssel foglalkozott; számos csolnak egy hajóhoz szállította a hadfiakat; amint később hallottuk, a szigeten mozgósított zászlóaljak egyikének kellett aznap este Görögországba hajókáznia. Régi dicsőségről álmodoztak ismét a jó hellének s Korfu lakói lelkesedésükben azt hivék, hogy Leonidás napjai ismét megviradtak. Midőn horgonyt vetettünk, rögtön jelentkezett az orvos, a konsul — beteg lévén — annak helyettese s egy szolga, a kit már rég ismertem, sovány, irtózatos külsejü kis emberke, az istenekhez hasonló hellenek idétlen utódja. Azon hir, hogy a városban fekete himlő uralg, utazó társaimra, a kik Korfut még nem ismerték, nagy csapás volt. Magától értetődik, a szigetre lépni szigorúan megtiltatott ; a délutáni órákat arra használtuk föl, hogy a gőzbárkán kirándulást tettünk. A város közelében hajókáztunk el;