Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - I. Rész. (Előkészületek. Elutazás Bécsből. Miramárhajó. Korfu. Zante. Alexandriafelé)

• 8 melynek a komor cyprusfák s a sziirkés-zölcl olajerdők festői keretet kölcsönöznek. A déli órákban Korfu, a fölséges görög sziget tünt fel a láthatáron, a sziklás Merlera és Fano szigetekkel nyugotra. Korfu szűk csatornáján áthaladva, tagadhatatlanul a legszebb tájképek fogadják az embert. Keletre tőlünk az albán bércek emelkednek, s amidőn a tág katlan s a butrinói völgy körül kiszélesbülnek, nagyszerű ellentétet képeznek ennek közepén, a terjedelmes tölgyerdőktől s posványoktól környezett bérctó és a kopár mészhegyek, melyeknek legmagasabb csúcsai az ország belsejéből — messzire láthatón — emelkednek ki. Nyugotra, ez esetben jobb oldalunkon, a zöld sziget karcsú hegyeivel, a büszke Mons Dheka, a susogó tölgyesek s olajerdők, a számos cyprusok, a virágzó gyümölcsfák, az egész szigeten elszórt vakító fehérségű házikók és falvak; valóban érdekes ellentét; balra a zord, műveletlen, verekedő hegyi népek által lakott Albánia; jobbra a virágzó Korfu, melyet a simulékony s kereskedő görögök dús kertté alakítottak át. Ipsa festői öble mellett elhaladva, rögtön feltűnt a sziget középső fokán igézően fekvő fellegvár s maga Korfu városa. Valahányszor Korfut látom, mindig Homeri hangulat vesz rajtam erőt, a mely addig tart, mig a jóniai szigetek közt halad a hajó. Az iíjuság napjaiban, az Odysseát tanulmányozva épen olyanoknak képzeltem a jóniai szigeteket, mint a minőknek őket később a valóság bemutatta.