Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - I. Rész. (Előkészületek. Elutazás Bécsből. Miramárhajó. Korfu. Zante. Alexandriafelé)

7 Lissa falai tűntek elő s minden osztrák áhítattal tekintett ama szigetre, a mely tengerészeink dicső tetteinek tanuja vala. Lissa, terméketlen, kopár bérceivel, egyhangú és festőietlen hegyével és sziklafalaival nem igen nyújt valami szép tájképet. A délutáni órákban még élénkebb lön a tenger s estefelé már villámlott, mit a mennydörgésnek távoli moraja követett. A nap, miután a hajó ringása az irást ép oly lehetetlenné tette, mint az olvasást, s miután a parttól távol a nyilt tengeren haladtunk, meglehetős egyhangúsággal telt el. Az éj beálltával a helyzet még rosszabbúlt, a betegek gonosz órákat voltak kénytelenek átélni. Tizenkettedikének reggelén látszólag lecsendesült a tenger s midőn a fedélzetre siettünk, az albániai magaslatok üdvözöltek fehér fejeikkel; egész hótömegek nyugodtak csúcsaikon. Az albániai hegyek sajátságos bájjal kedveskednek az utazóknak; a hajóról áttekintheti az ember a rétegenkint emelkedő hegytömegeket, bepillanthat a szikla völgyekbe s megcsodálja a tengerbe eső meredek falakat. Engem sokkal inkább megigéznek a déli bércek, mint Közép-Európának hegyláncai, mert az alakok, az élénk fényezés, a hó és a tiszta ég közötti ellentétek, a déli növényzet sokkal érdekesebb, mint a halvány kék, fénytelen ég alatti fenyvesek. Az albán partokon feltűnően kevés várost lát az ember, csak itt-ott tűnik elő a hegytetőn egy-egy lépcsőzetesen épült, lapos tetejű, tarka házakból álló falucska,