Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - III. Rész. (Utazás Abuksárba. Vadászatok Fájum tartományban. Visszautazás Abuksárba. Siut felé)

98 A jövő nap kora óráiban a ló átellenes partjaihoz szándékoztunk átevezni, hogy a madarak húzását ott egy föld-nyelven várjuk be. Sajnos, az éj még rosszabb időt hozott, s napkelte előtt annyira fokozódott a vihar, hogy a halászok megtagadták a szolgálatot. Nem volt mit tenni, mint ismét a szigeten tölteni el egy napot. Jó sokáig aludtunk mindnyájan s a délelőtti órákban a sziklához mentünk a borzebekkel; de hiúzra nem bukkantunk többé. A nap többi részét ezután a partoknak szenteltük. A vizi madarak rosszul húztak s a szigetet szépen kikerülték. Este felé egy körutat tettem a partok hosszában s ez alkalommal egy igen szép berber sólymot, néhány parti madarat s vizi varjút lőttem. A vihar gyöngült, az ég kiderült, jóltevő napsugarak s pompás fénytünemények örvendeztettek meg. Teljesen azonban csak akkor vidultam fel, s a jövő nap örömeire csak akkor számítottam biztosan, midőn a sziget nyugoti fokánál egy lialászcsolnakot pillantottam meg, amint nyugodtan tova csiszamlott. A sivatag felől jőve, a termőföld felé tartottak s közvetlen rejthelyem mellett haladtak el. Vad kinézésű barna legények, rongyokba burkolva, s tompán és kísértetiesen dúdolva eveztek a csolnakban. Csodálatos kép volt ez; az emberi munkásságnak messze tova legkisebb nyoma, a tavon túl a végtelen sivatag, s a hullámokon fekete lakóival egy valódi afrikai csolnak. A jó emberek nem kevésbé bámultak, midőn engem, a fehér képű európait, e puszta, különben csak ábrándozó gödények által lakott szigeten megpillantottak.